Khao Rang kilátó

Ismét egy kilátót ajánlok olvasóim figyelmébe. Pazar kilátás Phuket városra és Chalong bay-re, romantikus naplemente és kitűnő étterem. Na, ezzel sokak fantáziáját indítottam be :)

Naplemente előtt érdemes érkezni, így tesz sok romantikára éhes pár. Érkeznek is sorban, robogókkal, autóval, tuk-tukkal. Lazulnak az erkölcsök. Itt láttam először thai párt kézenfogva sétálni. És, ha leszáll az est lehet, hogy még ennél is tovább mennek... Ha thai lennék, én is itt hódítanék gyors tempóban :)

De félre a tréfával, csodálatos a környezet, és miután kisétáltuk magunkat az érdekes törzsű fák között, hívogatnak a padok, ahonnét gyönyörködhetünk a panorámában és végignézhetjük, amint a nap lebukik a thai hegyek mögött. 

Ugyanezt az élményt a Tunk Ka Café étterem teraszán is végigkísérhetjük, fenséges gasztronómiai élménnyel megspékelve.

Az óriás, narancssárga tányér percek alatt eltűnik. Az aranyba hajló színek lassan szürkébe nyúlnak. Lenn a városban felgyúlnak a fények. Itt még egy kicsit kivárnak, hadd romantikázzák ki magukat kedvükre a szerelmespárok. Kár is lenne ezt az idillt megzavarni a közvilágítással.

Mielőtt elhagynánk a helyszínt, egy feltűnően fotogén macska hívja fel magára figyelmet. Rögtön bele is egyezik, hogy lefényképezzük. Pózolás indul. Úgy gondolja, az oldalprofil áll neki a legjobban. Szerintünk is!

Ez+az

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy itt Thaiföldön is nő a fű. Szomszédunkban éppen serénykedik egy fűvágóember. Egy szót sem ért angolul. Kommunikációs zsákutca, más megoldás kell. Sógornőm a közeli kertészetet látogatja meg, sikerrel :)

Pár nap múlva négy, állig beöltözött emberke jelenik meg, és rögtön nekiugrik a mintegy 80 m2-es udvarnak (miután felvették a sísapkát is). Nyírják a füvet, a fákat, a bokrokat, majd mindent összegereblyéznek és zsákokba is gyömöszölnek. Természetesen a locsolás sem marad le a végéről. Fél óra alatt végeznek mindezzel, és boldogan távoznak az ajándékba kapott zöld mangóval. Meg vannak őrülve érte. Salátának elkészítve nagyon finom, ezt én is tanúsíthatom. 1000 baht-ot fizettünk, és ha megtalálom a kiállított számláról készült fényképet, akkor utólag belinkelem ide, mert azon is szétröhögtük az agyunkat...

-----

Betörő a lakásban!

Az esti szürkület beálltával általában bezárjuk az ajtókat, ablakokat és a bejárati kaput is. Előbbieket a rovarok, békák és egyéb csúszómászók, utóbbit a hívatlan vendégek távol tartására.

Hajnali négy óra. Egy éktelen kiáltásra ébredünk. Sógornőm az, a másik szobából. Teljesen fel van dúlva, hiszen arra ébredt, hogy egy betörő már félig bent lóg az ablakon. A bejárati ajtó tárva, a kinti kapu szintén! Kiszaladok az utcára, de emberünk addigra eltűnt a reggeli szürkeségben. Egy szál kisgatyában meg merre rohanjak utána? Szóljunk a rendőröknek? Szerencsére nem hiányzik semmi, meghiúsult a lopási kísérlet.

Thai barátaink szerint szerint burmai vagy maláj lehetett az elkövető, a thai ember nem vetemedik ilyenre. Felőlünk lehetett akár jamaicai eszkimó is az öltözéke alapján. Nagykabátban és a színes kötött sapkában (érdekes, a szomszédunknak is van egy ilyen)...

Mindenesetre azóta kétszer is megnézzük, hogy bezártunk-e mindent, mert azon az éjszakán bizony mi hagytunk mindent nyitva! Nem hiába a mondás: "Alkalom szüli a tolvajt!"

-----

Sötétedéskor bezárnak a benzinkutak és megjelennek az üzemanyag-árusok. Nem tévedés! Literes üvegekben árulják a benzint. Először azt hittem whiskey-t árulnak, de akkor mit jelenthet a 91 és 95?

Aztán egy szempillantás alatt megoldódott a rejtély, mikor megállt egy motoros, vett egy üveggel, és elkezdte beönteni a tankba...

Hát persze, hogy ez benzin, és ezt láttuk több helyen is a kisboltok kínálatában...

-----

Végre megszületett új weboldalam, ami miatt az utóbbi időkben kissé "hanyagoltam" a blogot. Teljesen egyedül csináltuk feleségemmel, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy nagyon jól sikerült :) Ide kattintva, megnézheti, akit érdekel. Továbbá, ünnepélyesen megígérem, hogy ezentúl ismét gyakrabban fogok bejegyzéseket írni ide, a blogba. Megéri gyakran meglátogatni az oldalt :)

Kirándulás a Kao Khad-kilátóhoz

Nem tartozik a forgalmas látványosságok közé, de ha az embernek marad rá ideje, akkor érdemes felmenni, mert csodálatos panorámát szolgáltat a környékről. A kilátó, Phuket várostól dél-keleti irányban található, és kissé körülményes megtalálni. A motorozás és a meredek szerpentinek szerelmeseinek igazi kihívás :)

Megérkezésünkkor, éppen két motoros pár szedelőzködik, és hagyja el a helyszínt. Kihalt az egész környék, könnyű parkolóhelyet találni. Szépen kiépített lépcső vezet fel a kilátóhoz, lehet felbaktatni a tűző napon...

Ám a figyelmesebbek észrevesznek egy erdei utat is, ahol valamivel elviselhetőbb a hőmérséklet. Viszont kissé csúszós a fapadló.

 Menet közben szépen kiépített pihenők, piknikező helyek vannak. Kár, hogy mindegyik üres. Már-már hiányzik, a szigeten megszokott zsibongás. Vagy mégsem?

A kilátó-torony kétszintes, az első emeleten még nem tökéletes a kilátás. A környező fák több helyen takarják a tájat. Aki ide akar látogatni, sietnie kell, mert egy-két éven belül lehet, hogy nem fog már kilátni a fák mögül :)

A második is igényesen kivitelezett. Minden égtáj felé egy-egy információs tábla mutatja, hogy mit is láthatunk. Előttünk tenger, balra tenger, jobbra tenger(-öböl) és a hátunk mögött... Phuket városa :) De jó, hogy nincs itt senki!

Az öbölben apró pontokként látszanak csak a hajók, de úszó házakat is fedezünk fel. Vajon milyen lehet ott élni?

Szemben jól kivehető a Big Buddha-szobor is. Jól kinézelődjük magunkat.

A parkolóban szaporán a férfi WC felé veszem az irányt. Jókora. Nem lenne tolongás teltház esetén sem. Odalépek az egyik piszoárhoz és a szemem sarkából látom, hogy valami megmozdul a sarokban. Egy véreb... Gyanakodva figyel. Látja, hogy rendesen végzem a dolgomat, és nem a területet megjelölni jöttem. Megnyugszik. A végén én is.

A szomszédos épület előtt egy öregember üldögél, körülötte 3-4 macska heverészik a székeken. Az öreg kis büfét üzemeltet, veszünk hát tőle néhány palackkal, hogy forgalmat csináljunk. A szomszéd helyiség olyan, mint egy nyitott váróterem. Egy szoba, melynek egyik oldala hiányzik. Egyébként szépen berendezett. Asztal, székek, ágyak. Egyikben kisgyermek alszik. Megint felmerül a kérdés, hogyan lehet itt élni? A nappalok még hagyján, de milyenek az éjszakák egy nyitott oldalú "bigbráder" szobában?

Lefelé menet csakazértis a veszélyesebb utat választjuk :)

Kenuzás a tengeri barlangokban 3. rész

Kifelé menet már érezhetőbben kisebb a vízszint. Könnyedébben vesszük a szűk barlangi üregeket. A következő barlang csak párszáz méterre van. Nyugodtan hívhatjuk a szomszéd szoba, azaz "hong" bejáratának. Sokkal szélesebb a barlang szája, és a belső üregek is sokkal hatalmasabbak, boltívesebbek. A zseblámpa fényében többszáz denevért fedezek fel. Feketén gubbasztanak a plafonon, és csendben azt kívánják, legyen már vége ennek a turista inváziónak, és kapcsolják le végre a lámpákat. Sőt, gondolataim tovább szárnyalnak: ha lenne megfelelő objektív a fényképezőgéphez, biztos sikerülne lencsevégre kapni egy-két vérágas bőregérszemet.

A barlangból kiérve egy újabb gyöngyszem tárul szemünk elé. Ez bizonyára a nagyszoba. 3-4-szer nagyobb az előzőnél, és az interaktivitás tárházát nyújtja. Lehet kongatni és dobolni a lelógó sziklatömbökön, fényképezkedni természetes "ablakokon" át és fotózhatunk "running fish"-t, ahogy a helybeliek hívják. Három az egyben. Leginkább az ebihal, a kifejlett béka és a törpeharcsa keveréke. Két lábbal, gülüszemekkel, bajusz nélkül. Jól elbánt vele a természet...

Sokat itt sem időzhetünk. Vissza a hajóra, ahol terített asztalon vár minket az ebéd. Ínyenclakoma. Míg átérünk a következő megállóhoz, mindenki kedvére válogathat a finomabbnál-finomabb falatokból.

Kis öbölben horgonyzunk le. Több hajót is látok a közelben, népszerű lehet ez a hely. Az öbölbel viszonylagos csend uralkodik, de a barlang bezzeg hangos. Főként a kísérők kurjongatnak, de néha egy-egy turista is beleordít a vaksötétbe. Vagyis nincs teljesen sötét, mert mindenfelé zseblámpák fénypászmáit látni. 

Kiérve a barlangból, meglátjuk, mi is vonz ide ennyi látogatót... A majmok. Hát persze! Más kirándulásunkon is láthattuk a Majmok-szigetét, de ilyet még nem láttunk! Ezek rákevő vagy osztrigaevő majmok (mindkét kifejezés elhangzott). Vagy nincs egységes álláspont kísérőink között, vagy ezek a majmok nem válogatósak. Még a banánt is megeszik :)

Ott ülnek a sziklákon és majszolják a feléjük dobott gyümölcsöt. A célt tévesztett banán után pedig fejest ugranak a vízbe, és víz alól is felhozzák. Mulatságos a sok ázott majomképű. Vagy kissé tán emberi? Ennek eldöntését olvasóimra bízom...

A belső öböl többi része is mesés, bár ilyeneket a másik helyeken is láttunk. Azért itt is megcsodáljuk a mangrove fákat, a meredek sziklafalakat. A "tárlatvezetést" néhány potyautas is kihasználja. Nekik ingyenes :)

Jól kinézelődjük magunkat, irány vissza az öbölbe. Végre kézbe kapjuk az evezőket, és tehetünk néhány métert, amíg kísérőink pihennek. Néhányan fejest ugrálnak a hajóról vagy csak úszkálgatnak körülötte. Végül összegyűlik a társaság és elindulunk vissza a kikötőbe. 

Azt hisszük vége van a programoknak, de nem. Kísérőink most sem hagynak magunkra. Kókuszdiót csapolnak, és azt szürcsölgetjük, miközben ők fantasztikus virágokat hajtogatnak a hölgyeknek szívószálból. Csak úgy, kedvtelésből... Meg, hogy gyorsabban teljen a másfél órás visszaút. 

Siralmas látvány tárul szemünk elé. Induláskor mindent víz borított, most a part nagy része csupaszon áll. Ocsmány iszaptenger. A nyugati oldalon lévő, homokos strandokon nem látni ilyet...

Viszont láthatunk szépet is:

Nem tudunk a mólónál lehorgonyozni, kis komppal visznek ki minket, amiről idefele jövet azt gondoltuk, hogy a móló része :)

Ismét egy csodálatos élménnyel lettünk gazdagabbak! Találtam az interneten egy videót, mely mozgóképben is ad egy kis ízelítőt kalandjainkról:

Kenuzás a tengeri barlangokban 2. rész

Félórás hajóutat követően elérkezünk második megállónkhoz. A kenukat szállító hajó már előttünk ideért, tettre kész kísérőink lágyan ringatóznak a vízen.

Először a lagúnákat járjuk végig. Ketten ülünk egy kenuban + az evezős kísérő. Ki sem fogy a poénokból. A thai poénokból. Csak 2-3 poént váltogat, de folyamatosan nyomja. Kb. hatodszor rikkantja el magát, hogy 'Anakonda!!!' és himbálja a kenut. Együtt röhögünk vele. Hatodjára is. Errefelé nincsenek krokodilok, mert az anakondák megették őket... Hahaha...

Lapátját belemártja az iszapba, majd végighúzza rajta az ujját és megkóstolja. Elismerően csettint a nyelvével, és mondja, hogy ezt nekem is ki kell próbálni. Meg is teszem. Semmi különös. Iszapíz. Fülig érő szájjal mutatja, hogy a másik ujját nyalta meg. Hát ezt is kipróbáltam, de ezt a poént nem játssza el hatszor! Mindenesetre, aki arra jár, nyugodtan megkóstolhatja... Ehető :)

A falak mentén haladunk, ahol a tengervíz folyamatosan mossa-mossa a sziklák tövét, ezért alakulnak ki ezek az érdekes formák. Kapukon haladunk át, a víz hol türkízkék, hol zöldes árnyalatú. Kellő képzelőerő birtokában sok mindent megláthatunk. Megelevenednek az egyes alakzatok: delfinfej, manócska, egy kutyafej... Ő is sorolja: ott egy sárkány, amott egy tigris, ez meg egy vécén ülő buddha :)

A következő attrakciót tömören csak így mutatja be: James Bond number Two. Nem a híres nevezetes, hanem a kettes számú (arra hasonlító) ál-James Bond-szikla :) Mondja, hogy lefényképez minket. Persze, fordítva fogja a fényképezőgépet. Látjuk pislogó szemét a kijelzőn. Bohóckodik, már megint...

Belegondolok, hogy ezt csinálja nap, mint nap, évek óta. Olyan gyermeki lelkesedéssel és vidáman, mintha mi lennénk az első és egyben utolsó turisták is, akikkel foglalkozni kell. A mának élnek és élvezik, amit csinálnak. 

...ez roppant szimpatikus nekem! Le is fényképezzük, mindkét mókamikit...

Következik az első barlang. Már a hajón megkaptuk az eligazítást: hátradőlni, kezeket-lábakat behúzni, nem fogdozni az éles köveket. OK. Itt is lenyűgöző a sziklák alakja, rajzolata, s mindez félhomályban. 15-20 méter után megtorpanunk. Zsákutca. Kisebb tumultus keletkezik, ahogy az elöl lévők kezdenek kitolatni. Vissza a szabad ég alá. 

Még van egy kis idő a hajó indulásáig, addig a hölgyek vízisásból font virágot kapnak. Nem csak evezni és poénkodni tudnak :)

Ismét hajóra szállunk és irány a következő megálló. Itt már komolyabb barlangok következnek. Kapunk zseblámpát, amivel be lehet világítani az utat. 40-50 méteres alagúton át vezet utunk, hol tágasabb, hol olyan szűk helye, ahol éppen csak átfér a kenu. Néha a plafon 5-10 cm-re van az orromtól, pedig vízszintesen fekszünk. Mindemellett, ha lekapcsoljuk a zseblámpát, tök sötét lenne...

Végre átérünk a barlangon és csodálatos látvány tárul a szemünk elé. Egy kb. 30-40 méter széles belső öbölben vagyunk, körben 30-40 méter magas sziklafalak. Ez a "hong". Pazar látvány. A víz térdig ér, ki lehet szállni és sétálgatni a mangrove fák árnyékában. Itt nincs anakonda :)

Több helyen láttunk olyan kerítést, ami kinézetre az agyagkerámiához hasonlít, de az igazából megkövesedett mangrove gyökér. Valószínűleg az évek során rászáradt és csontkeménnyé szilárdult iszaptól. A folyamat úgy megy végbe, hogy közben a fa kérge megőrzi barázdáltságát, és így a végeredmény úgy néz ki, mint egy faág - kerámiából.

Nem sokat időzhetünk itt, ki kell használni a kedvező vízálllást: irány a többi barlang. Ha sokáig késlekedünk, bent ragadunk és várhatunk hat órát a következő apályra.

folyt. köv.