Minden évben egy héten keresztül, tébolyult izgalom lesz úrrá Phuketen. Az időpont mindig igazodik a kínai naptár szerinti kilencedik holdhónaphoz. Idén, azaz 2011-ben, szeptember 27-e és október 5-e közé esik. A részletes program megtalálható a fesztivál hivatalos oldalán. A Vegetáriánus fesztivált egész Thaiföldön ünneplik, de legelevenebben Phuketen él ez a tradíció, ahol annak idején elindult.
Ezekben a napokban mind a kínaiak, mind a thaiok (akik buddhista vallásuk ellenére taoista hagyományokat követnek) is részt vesznek az ünnepségeken , 9 napig szigorú vegetáriánus diétát tartanak, nem isznak alkoholt, nem esznek húst és tejterméket (de pl. hagymát, fokhagymát sem fogyasztanak), többek közt tartózkodnak a szextől, a veszekedéstől, a hazugságtól, a lopástól, állatok megöléstől, a szerencsejátéktól illetve jó tetteket hajtanak végbe és számos módon fejezik ki hódolatukat isteneiknek. Mindezt testi és lelki megtisztulásuk érdekében Öltözetüket illetően pedig - a médiumokat kivéve - ez idő alatt csak fehér színű ruhadarabokat viselnek. Gyászoló, állapotos vagy menstruáló nő nem vehet részt a szertartásokon.
Bár a fesztivál elkerüli a strandok és szállodák környékét, mégis mindenkit arra biztatok, hogy ha ebben az időszakban Phuket-en tartózkodik, feltétlen vegye ki részét az ünneplésből. Persze "csak nézőként" :)
Fülsiketítő tűzijáték, dobok, színes zászlók, szalagok és virágok, a kínai gyógynövények csípős szaga, és transzba esett férfiak és nők körmenete, testükön és kilyuggatott arcukon tárgyak sokasága... Olyan változatos és bizarr megoldásokkal, mint a kard, háztartási eszközök vagy akár egy kerékpár (!) vagy egy zöldség ... Íme, ez a Phuket-i Vegetáriánus Fesztivál!
De, elég a szenzációhajhászásból! Aki szeret elborzadni, az százával találhat képeket a neten. Főleg, hogy az utóbbi években szerintem megindult egyfajta egészségtelen versengés a résztvevők közt, hogy ki kerüljön az újságok címlapjára. És ötletben bizony nincs hiány...
Na jó még egyet :)
De azt közelről :)
... ilyenkor nem is tudom mit gondoljak magamról...
A fesztivál avagy a helyi Hokkien kínai nyelvjárásban "jia chai" története az 1800-as évek elejéig nyúlik vissza, és a történet helyszíne a phuket-i Kathu település. Ekkor még mindent dzsungel vett körül, és gyakoriak voltak a lázas megbetegedések. Egy kínai színi társulat érkezett a városba, hogy szórakoztassa az ott nagy számban élő kínai ónbányászokat.A művészek már jó néhány hónapja Phuketen éltek, amikor járvány tört ki és az előadókat is megfertőzte. A társulat vezetőjének eszébe jutott, hogy thaiföldi tartózkodásuk során elfeledtek megtartani egy ceremóniát, melyet otthon a kilenc Istencsászár (Kiew Ong Tai Teh és Yok Ong Sone Teh) tiszteletére szoktak tartani - úgy vélték az istenek emiatt büntették őket a betegséggel. A társulat tagjai az istenek kiengesztelésére szigorú vegetáriánus diétába kezdtek, imádkoztak és különböző szertartásokat tartottak, végül mindannyian meggyógyultak .
Csodálatos gyógyulásuknak hamar híre ment, és az emberek el kezdték kérdezgetni, mi volt e gyors felépülés titka. A válasz: rituális vegetarianizmus és az ezzel járó ceremóniák. Az ott élők felkarolták a módszert, és azóta minden évben a kilencedik holdhónap első éjszakájától kilenc napon át tart a fesztivál, azzal a reménnyel, hogy ez szerencsét hoz mind az egyének, mind a közönség számára.
A fesztivál előtti napon, hat helyszínen, hat kínai templomban óriás póznákat állítanak fel, hogy a meghívott istenek ezen keresztül tudjanak lejutni hozzájuk. Éjfélkor kilenc lampion meggyújtásával kezdődik az ünnepség. Hajnalban már javában tartanak a szertartások, a hívek a feldíszített templomokban rituális szertartásokat tartanak, imádkoznak, áldozatokat mutatnak be az isteneiknek. Ez a szolid ünneplés. Azonban vannak médiumok, melyeket Ma Song-nak (magyarul elragadtatott lovaknak) neveznek, akik önsanyargatással spirituális megtisztulást és jó szerencsét hoznak az egész közösségnek.
Hívők, akiket kiválasztottak az istenek, és hitük szerint képesek arra, hogy hipnotikus állapotba kerüljenek és átadják testüket az őket uraló istenségnek. Ilyenkor jellemzően rázzák a fejüket, megváltozott hangon beszélnek, tekintetükön is látszik, hogy valamiféle „más állapotba” kerültek. A ceremóniák során az isteneik megvédik őket a fájdalomtól és a súlyos sérülésektől.
Egy biztos, az önmaguknak okozott fájdalmakat csak transzállapotba kerülve lehet elviselni. Átszúrt arccal vagy nyelvvel vonulnak át a városon, miközben áldásokat osztanak a házak és üzletek tulajdonosaira, akik rendszerint oltárokat állítanak az épületek bejárataihoz. Ezen kívül néhányuk egyes ceremóniák során forró olajban fürdéssel, forró parázson járással, pengékből álló létrán mászással demonstrálják hitüket, illetve istenük erejét.
Az eseményeket hangos dobpergés és mérhetetlen mennyiségű petárda zaja kíséri. Cél, hogy minél hangosabbak legyenek, távol tartva ezzel a gonosz szellemeket. A hangorkán a kilencedik, azaz utolsó estén éri el csúcspontját, amikor a résztvevő médiumok és kísérőik petárda esőben vonulnak végig a városon, majd visszaküldik az isteneket az égbe.
A médiumok, a hívők szerint képesek gyógyításra is. Hitük szerint, ha a médium a zászlóját valakinek a feje fölött elhúzza, azzal az illető balszerencséje, pech sorozata, vagy az esetlegesen rajta ülő átok megszűnik.
A rendezvény legmegnyugtatóbb része az elmaradhatatlan szépségkirálynő választás :)
És megnyugtató továbbra az is, hogy nem mindenki a fájdalmas, hangos és exhibicionista utat választja. Miután elhalad a zajos tömeg és az őket kísérő média, egy hófehér hajú, vénséges bácsika fehér ruhában csendes meditációba kezd, miközben meggyújtja a füstölőket az általa készített oltáron...
Végezetül, bár a rendezvényen szívesen látják a külföldieket, az végeredményben nem nekik és nem róluk szól. A fesztivál mai napig szerves része a phuketi lakosok életének és a helyi kultúrának. Az itt lakók hisznek abban, hogy a kilenc napos testi-lelki megtisztulás során megszabadulnak bűneiktől és megalapozzák szerencséjüket a következő évre.
