Chula Raja Montri a neve annak a hivatalnak, illetve pozíciónak thai nyelven, amelyik napjainkban arra hivatott, hogy a tradicionális thai királyságban az iszlám ügyeket képviselje. Ám nem volt ez mindig így!
A Chula Raja Montri eredete minden valószínűség szerint az Ayutthaya időszakig nyúlik vissza, és biztosan a Songtam király uralkodása (1611-1628) előtti időkben keletkezett. A Chula Raja Montri pozíció tehát több mint négyszáz éve létezik a thai kormányzatban! Szerepe és befolyása nagyjából 300 évig szinte változatlan maradt. Csak a legutóbbi időkben alakult át jelentősen a funkciója.
Songtam király uralkodása óta tizenhét olyan személyről tesz említést a thai történetírás, akik biztosan betöltötték ezt a pozíciót. Ahmad Qomi sejk volt az első Chula Raja Montri Thaiföld történelmében. Ő perzsa kereskedőként a 17. században érkezett Ayutthaya-ba, és ő volt a thai történelem két legjelentősebb és legbefolyásosabb családjának, a Bunnag dinasztiának és az Ahmad Chula családnak megalapítója.
Miért jelentős az ő befolyása Thaiföld történelmében? Például azért, mert a thai történetírás tanúsága szerint a 17 Chula Raja Montri-ból tizenhárom a legelső Chula Raja Montri, Ahmad Qomi sejk leszármazottja volt… Lássuk, hogyan is kezdődött!
Ahmad Qomi (Qummi) 1543-ban született Qom Paeene Shahar területén, Perzsiában. A sejk* titulust viselő Ahmad művelt ember volt, kiváló ismerője az iszlám vallás tanításainak és írásainak.
A pontos dátuma annak, amikor Ahmad Sziámba érkezett, nem ismeretes. (A thai történetírás három évszámot is említ ezzel kapcsolatban: 1602, 1603, vagy 1605. Ennyi év távlatából azonban, egy-két év ide vagy oda…) Ami viszont bizonyos, hogy Ahmad öccsével, Muhammad Said-dal érkezett, és kíséretükkel azonnal nekiláttak az építkezésnek: lakó- és kereskedelmi negyedeket hoztak létre szerte Ayutthayá-ban.
A sejk egy Chuey nevű sziám hölgyet vett feleségül, két fiuk és egy lányuk született. A fiatalabbik fiú még gyermekkorában meghalt, így a történetírás számára az idősebbik fiú, Chun, és a leány, Chi neve maradt fenn.
A perzsákkal és egyéb külországokkal való kereskedelem virágzott Ayutthayá-n Ahmad keze alatt, aki csak gazdagodott és gazdagodott az évek folyamán – és ennek eredményeképpen természetesen jelentős befolyása lett a belpolitikai életre is. Történt mindez anno Ekathotsarot (1605-1610/11) király uralkodásának idején.
1610. körül Ahmad és Muhammad aktívan segédkezett a Phra Khlang, azaz a Pénzügy- és a Külügyminisztérium reformjában. Ebből is látható, hogy mekkora befolyással bírtak, hiszen az akkori állami vezetés abszolút bizalmat szavazott nekik egy ilyen horderejű ügyben. A thai közigazgatás fejlődéséhez nyújtott ilyetén segédletéért Ahmad megkapta a királytól a Phraya Ratana Rachasetthi címet (ígérem, hogy ennek a címnek nem fogok egy újabb bejegyzést szentelni :) Bár, ki tudja…? Ha oly lenyűgöző lesz, mint a Chularajamontri…? :P).
Ezt követően Muhammad Said Indiába ment, miközben fivére a Kereskedelmi Minisztérium és Kincstár berkein belül létrehozta a Krom Tha Khwa-t, azaz a külügyekkel és külkereskedelemmel foglalkozó "alosztályt", és egyúttal vezetőjévé tette saját magát. Ennek köszönhetően ő és kísérete kisajátíthatott egy területet, ahol lakóházak, mecset és temető építésbe fogtak. Ez a terület mind a mai napig ismert, Ban Khaek Kuti Chao Sen-nek hívják.
1611-ben aztán – talán éppen a Phra Khlang minisztérium reformjának köszönhetően – Ahmad-nak és kíséretének újabb szolgálatra nyílt lehetősége Ayutthaya védelmében: japán kereskedők egy csapata, mintegy 500 fő, betört a királyi palota épületébe és megkísérelték megdönteni az uralkodót. Ekkor már Songtham király (1610/1611-1628) ült a trónon, aki támadás idején szerzetesei társaságában a buddhista szent iratok felolvasásába és meditációba merült a királyi palotában lévő Wat Sri Sanphet-ben.
 |
| A Wat Sri Sanphet |
Ahogy a látszólag szervezetlen japán támadók betódultak, a szerzetesek fedezetével Songtham királyt kimenekítették a palotából. Ekkor pedig színre lépett hősünk, Ahmad Qomi sejk, katonáival a dzsunkáikig és még azon túl is üldözve a menekülő japánokat. Eme hőstettének köszönhetően Chao Phraya Kalahom Suriyawong-gá nevezték ki, majd pedig Songtham király uralkodásának végén megkapta a Mahatthai (polgári ügyek minisztere) kinevezést is.
Ahmad sejk 1631-ben, 88 (!) éves korában hunyt el Ayutthaya-ban.
 |
| Ahmad Qomi sejk síremléke |
Összefoglalva hát a Chula Raja Montri kiemelkedő szerepét és nagy befolyását a thai történelemben, látható, hogy évszázadokon át hivatalának kezében voltak olyan fontos államügyek, mint az adózás, a nemzetközi kereskedelem és a diplomáciai kapcsolatok, melyeket egyetlen minisztériumként fogott össze. (Muzulmánként, egy buddhista országban. Boldogan békében, szüntelenül a virágzás és gyarapodás érdekében (az Ayutthaya-időszak Thaiföld történelmének gazdasági és kulturális szempontból legfontosabb, legeredményesebb évszázadait (!) foglalja magában) közösen tevékenykedve. Vajon ma miért nem vagyunk képesek ilyen együttműködésre, összefogásra…?)
Aztán 1932-ben, az abszolút monarchia végével a Chula Raja Montri szerepe jelentősen megváltozott Thaiföldön: a minisztériumok jogköreinek átszervezésével az addig egy hivatal kezében lévő fenti három funkció külön minisztériumokhoz került.
Azóta a Chula Raja Montri legjelentősebb tevékenysége a thaiföldi muzulmán közösség vezetése és képviselete a kormányhivatalokban.
*arabul SAJKH, tiszteletteljes arab megszólítás; pontos jelentése: tiszteletet parancsoló, ötven évnél idősebb ember. Már az iszlám előtti korban is használták, ma főként vallási rendek és főiskolák (pl. a kairói Al-Azhar Egyetem) vezetői, törzsi vezetők, ill. falvak, városnegyedek elöljárói használják. A cím megilleti még a tanult embereket, különösen az ulema (teológus) réteg tagjait, valamint - legyenek bármilyen fiatalok - mindazokat, akik emlékezetből tudják a Korán szövegét. (Forrás: Terebess Ázsia Lexikon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése