Thaiföld vallási élete III. – Élet a wat-ban és a wat-ok körül I.

Thaiföldön egyes források szerint 27 000, más adatok alapján csaknem 32 000 buddhista templom, azaz wat található, legtöbb közülük vidéken. Mondhatjuk hát, hogy se szeri-se száma thaiföldön a wat-oknak ( – vagy legalábbis, nem számolták meg őket? Csakúgy, mint az embereket? Thaiföld lakóinak számára közelítő, becsült adatok vannak… De ezt majd máskor, bővebben :)

Tehát a wat-ok a falvak szélén, nem ritkán azoktól néhány kilométer távolságban helyezkednek. A hagyományos buddhista templom valójában egy meglehetősen nagy, akár több hektáros területen elhelyezkedő, fallal körülvett impozáns épületegyüttes, mely a következő részekből áll:

 

Központi és egyben legimpozánsabb, legmagasabb épülete a kúp vagy harang alakú chadi (thai-ul írva: เจดีย์), melyen sok-sok emeletet megmászva jutunk a tetejében őrzött Buddha-ereklyékhez. (Érdekes volt számomra, hogy míg a katolikus templomokban oly féltve, gyakran a hívők számára soha nem is láthatóan őriznek ereklyéket, addig itt egy üvegbúra alatt, sok-sok drágakővel díszített környezetben bárki bármikor megtekintheti a féltett kincset, ha megmássza a lépcsőket. Nálunk a legtöbb katolikus templomba be se lehet menni csak úgy – merthogy zárva vannak. Nemhogy ereklyét „nézegetni”…!)

A vihan, vagy páli nyelven vihaan (thai-ul วิหาร) arany buddha szobrokkal és falfestményekkel gazdagon díszített tágas csarnok, a szerzetesek találkozó és meditáló helye. (A Wat Chalong-ban több száz szobor található ebben az épületben - Farang párom tett fel képet róluk erről szóló írásában.)

A mondop (thai-ul มณฑป) egy általában nyitott, négyzet alakú, boltívekkel határolt, piramis alakú tetővel fedett épület, melyben szertartásokon használt szövegek és tárgyak vannak.

A sala (thai-ul ศาลา) egy pihenésre vagy egyéb tevékenységre használt pavilon. Nevének jelentése szanszkritül iskola vagy menedék – itt mesélik tanulságos történeteiket a tanítványok vagy a menedékre vágyók számára az öreg szerzetesek.

A bot (โบสถ์) vagy ubosoth (อุโบสถ์) a legszentebb imádság szobája, vagy más néven „a felszentelés csarnoka” – az új szerzetesek itt teszik le fogadalmukat.

Építészetileg hasonló a vihan-ra, a fő különbség az, hogy a bot nyolc sarkában sarokkövek vannak, megvédendő az épületet és a benne tartózkodókat az ártó szellemektől. Általában gazdagabban díszített, mint a vihan.

Minden wat-nak van saját tripitaka-ja, azaz könyvtára (thai-ul หอไตร), ahol a buddhista írásokat tartják.

A sala (ศาลาการเปรียญ)mostanra egy többcélú terem lett. A régi időkben ezt a helyiséget csak a szerzetesek használták, és ők is csak tanulásra.

Található még ezeken kívül egy höding (หอระฆัง), azaz harangláb, valamint a hökong (หอกลอง), a dobtorony, ahol impozáns gong csüng alá, amelyből az étkezések, meditációk, szent foglalatosságok kezdetét jelzik a szerzetestársaiknak az ezzel megbízottak.

A szent épületektől elkülönülten állnak a szerzetesek lakóépületei, melyet kuti-nak (thai-ul กุติ) hívnak.

Néhány wat-ban ezeken kívül van egy mauzóleum-jellegű, egyszerű épület is, amelyben a templom életében jelentős szerepet játszó vezetők, valamilyen hőstettet véghezvitt, vagy szellemiségükkel kiemelkedő, megvilágosodott szerzetesek ereklyéit, használati tárgyait, esetleg – mint a Wat Chalong-ban is, amelyről Farang párom már beszámolt – viaszmását őrzik. (Brrr, a Wat Chalongban félelmetes, lenyűgöző, lélegzet-elállító ez a hely! Egy lábakon álló egyszerű kis épület, a monk lakások és a „piactér” mellett. Nem tudtuk mi van benn, gyanútlanul besétálunk, és ott ülnek Ők. Hárman, a valósághoz úgy hasonlítón, hogy napokig azon témáztunk: biztos, hogy élnek! Biztos, hogy valami meditációs gyakorlatot folytatnak! Aztán thai barátaink csak rejtélyesen mosolyogtak kérdéseinkre, és azt mondták, hogy viaszfigurák. Valóban, az internet is azt írja. De meg kell mondjam: én a magam részéről még mindig nem vagyok ebben olyan biztos. A monk-ok ott jelen vannak, ez 100%. Nem kellenek különösebb extraszensz képességek érzékelni őket. Így még az is lehet, hogy az igazi testük üldögél ott… Ismét brrr, csodálatos, misztikus kelet…! :) )

A paloták és templomok tetejét a legtöbb dél-kelet ázsiai országban, így Thaiföldön is gyakran díszítik chofah-val (ช่อฟ้า), ami úgy néz ki a tetők csúcsán, mint egy karcsú, vékony madár. Ő ott a tetőn a szanszkrit nevén Garuda-nak tisztelt, a hindu mitológiában Visnu istent megtestesítő, félig madár-, félig ember-testű mitikus lény. (De hogy hogyan kerül egy thai wat tetejére és az esztétikai értéken túl mi célt szolgál ott, amikor a thai theravada buddhisták nem istenhívők, arra nem sikerült rájönnöm. Esetleg, ha valaki tudja, segítsen ki, kérem.)

Mindenesetre, létezik belőle "stilizált" változat, és van olyan amelyiket madár, elefántfej vagy hal díszít.

A wat építését egyébként soha nem fejezik be teljesen. Mielőtt az utolsó falszakaszt befestenék, megáll a munka, és az a fal csupasz marad.

A buddhista szemlélet ugyanis úgy tartja, ha valamit befejeztél, ahhoz már nincs mit hozzátenni. Az készen van. És elindul a leépülés, az enyészet felé. Ha tehát épülni akarsz és gyarapodni, bele kell fognod egy új tevékenységbe. Ha tehát befejezed a templomot, állhatsz neki egy másiknak :)

Bár a templom elsődleges feladata, hogy a Nirvánába törekvőket segítse, ennél jóval több funkciót tölt be a falu életében. Egyszerre szolgál hotelként és információs irodaként. Iskola, kórház és gyógyszertár, művelődési és rekreációs központ, valamint – egyáltalán nem utolsó sorban – menedék a mentálisan zavart, és a hajlott korú embereknek. A nagy városokban néhány templom szállást kínál az ott tanuló vidéki diákoknak (ez ám a kollégium!). Mások az árvák és a szegény családok gyermekei számára kínálnak otthont vagy ellátást, alapfokú oktatást. És alkalmanként a fiatalkorú bűnözőket a kolostorokba küldik élni (!), hogy az idős szerzetesek jóindulatú befolyása révén tegyenek szert új életszemléletre és életcélokra. (Khm. Azért volna mit tanulnunk, fejlett nyugatnak.)

Mint itt nálunk a középkori Európában, Thaiföldön is a régi időkben a papok voltak a tanult emberek és a tudósok, akiknek egyik jelentős feladatuk a tanítás volt. A monostorok csendes homlokzata mögött sok falusi fiú tanulta itt is az írást és az olvasást – igaz, hogy ők nem latinul, hanem páli és thai nyelven. Ők is kolostorokban tanulták a matematika alapjait, valamint vallásuk alaptételeit, ami számukra természetesen a buddhista törvényeket jelenti. Az oktatás itt is elsősorban az erkölcsi és a vallási tanokra koncentrált, és a kora thai irodalom is vallásos témákat dolgozott fel – csakúgy, mint nálunk a korai középkorban. Mily kicsi a világ, ugyebár…

S bár Thaiföldön 1887-ben létrejött az Oktatási Minisztérium, az alapfokú oktatás központjai továbbra is a monostorok maradtak. Egészen 1921-ig, amikor is az állami alapfokú oktatás kötelezővé vált. Sok helyütt, főleg vidéken még ma is a szerzetesek a példaképek a gyermekek számára. Sajnos ez a nagyvárosok nihilista, nyugat- és Amerika-majmoló ifjúságára már kevéssé jellemző, mindazonáltal az a jóleső benyomásunk van, hogy – a mi „civilizált” világunkkal ellentétben - Thaiföldön ez emberek még mindig őrzik és ápolják hagyományaikat, valódi értékeiket a lelkükben és továbbadják azt gyermekeiknek. Öntudatukkal és belső tartásukkal egyetemben.

A jellegzetes sáfrányszín köntösű monk-ok a tanítás mellett számos dologgal foglalkoznak. Vannak, akik gyógynövényeket gyűjtenek és azokból gyógyhatású termékeket állítanak elő. (Kedvencem a családban csak „monk-kenőcs”-nek hívott, kámforos, menta- és fahéjolajos készítmény, amely a fejfájástól az ízületi-, csont- és izomfájdalmakig minden kellemetlen tünetet enyhít.)

Készítenek ezen kívül buddhista amuletteket, harangokat, szélcsengőket, melyeket az embereknek osztanak szét, illetve turistáknak pénzért kínálnak :)

Másik fontos „szerzetesi szolgáltatás”, amit a monk-ok végeznek, a tanácsadás. A vezető szerzeteseket gyakran felkérik helyi viták eldöntésére, mert az ő tekintélyük garancia a vitában álló felek számára, hogy döntésük bölcs és méltányos lesz. Felszentelésük előtt ugyanis sok vezető szerzetes aktív világi életet élt, saját családja volt, földet művelt. Ismerik az emberek problémáit, képesek azokat egyedi módon látni és empatikusan kezelni, így jelentősen hozzájárulnak a kisebb-nagyobb közösségek, de az egész társadalom békéjéhez is, erkölcsi tekintélyüket pedig arra használják, hogy józanabb gondolkodásra figyelmeztetik az érintetteket, mielőtt a kisebb viták nagyra nőnének.

folyt.köv.