Nehéz szülés volt... Háromszor is nekiálltam megírni ezt a bejegyzést, de a címnél tovább nem jutottam :)
Tulajdonképpen a szegénység fogalma zavart meg. Tudom, hogy nem ez az igazi szegénység amit itt látunk, de mégiscsak szembetűnő a látvány, ha az ember előtte pár órával a ragyogó, homokos tengerparton heverészik egy napozóágyon és kedvenc sörét kortyolgatja.
Mert a nyugati parton a gusztustalan szürkeiszap, a düledező házak és hajóroncsok "hiánycikk" a turisták számára. Végül úgy döntöttem meghagyom a címben a szegénység szót, mert ilyen hatásvadász vagyok :)
Természetesen korábban már jártunk a keleti parton, szépen kiépített hajókikötőből indultunk Phi Phi-szigetekre vagy Racha Yai-ra. A kilátókból is festői táj került a szemünk elé, ha kelet felé tekintettünk. Egyik nap aztán úgy döntöttünk teszünk egy autós kirándulást a keleti partra. Korábban csak annyit tudtunk, hogy fejletlen, nincs vagy csak kevés strandja van és jobbára a hajósok paradicsoma. A Hősnők emlékművétől kiinduló 4027-es úton indultunk és sok kanyargás után, bevallom nem tudom, hol bukkantunk ki a tengerpartra.
Épp apály volt, ami sokat rontott benyomásainkon. Bár az öböl meg volt tisztítva a mangrove fáktól, és beljebb a vízen idilli csendben ringatóztak a halászcsónakok, a part menti szürkés iszap tele volt mindenféle szeméttel és hajóroncsokkal. Egy kisebb embercsoportot (feltehetőleg helyi halászok) láttunk beszélgetni egy asztal körül, meg néhány lődörgő ebet, ezen kívül csak a sivár házakat. Turista se közel se távol. Nagyon sok kedvünk nem is volt kiszállni az autóból, ezért a képi anyag is elég szegényesre sikeredett.
Furcsa kontrasztként hatott a lelakott házak mellett a frissen betonozott út és a kikövezett járda...
Lassan gurultunk előre és akkor meg történt a csoda. Egy csili-vili épület emelkedett ki a romhalmazból.
Elárulom, mert a fényképről nem derül ki, de középen az egy feszített víztükrű medence! Furcsa perverzió egy ilyen villát építeni ehhez a "panorámához". Talán apálykor behúzzák a függönyöket?
Mennyivel jobb azoknak, akik a vízen laknak, és csak előre felé kell nézniük, ha szépet akarnak látni :)
Az építkezés melletti grundon srácok rúgják a labdát önfeledten. Szemben velük két kiskorú nyakig sárosan matat az iszapban, az üres olajoshordók és műanyag kannák között... Igen, ott vannak a képen, tessék megkeresni őket :)
Lassan elmaradnak a házak, de az út megy tovább. Mi is. Először egy 20%-os emelkedő. majd egy hasonló adottságú lejtő egy újabb építkezési területben végződik. Egy ideje már áll az építkezés. Vajon a tulajdonosok kiszerettek a területből vagy a finanszírozó bank nem fogadta el a készülő szálloda marketing tervét? Tényleg kíváncsi lennék, mivel fogják majd idecsalni a vendégeket... Mindenesetre a képen meghagytam a telefonszámot, ha valakit érdekelne :)
Megfordulunk és a dombtetőn készítünk még egy képet a keleti partról. Ezt őrizzük meg emlékeinkben...
1 megjegyzés:
És ez még nem is a "benti" vidék... ahol én is laktam.. azt kellene látni!
Megjegyzés küldése