Ez a világ, olyan világ ... 1.rész

Egyik kedves hozzászóló ébresztett rá, hogy adós vagyok egy élmény megosztásával. Ez pedig a Wat Chalong másik arcának bemutatása. Íme:

Egy korábbi bejegyzésben ecsetelgettem, mennyire szeretünk ide járni, milyen fantasztikus légköre van, milyen jó itt elüldögélni, meditálgatni, és persze vásárolgatni...

Aztán egy nap thai ismerősünk meginvitált bennünket a hely ismételt felkeresésére. Minden évben (idén február 13-21. között) megrendezik itt a "Chalong Fair"-t, egy óriási kirakodó vásárt, ami valljuk be, sokkal több annál, mint amit első hallásra, gondolatban hozzá társítunk. Szép, összetett mondat :)

Így hát bepattanunk az autóba, és irány Chalong! Autók és motorok tömkelege parkol szanaszét az ideiglenesen kialakított parkolóhelyeken. A környéken lakók rögtön áruba is bocsájtják udvarukat, és hadonásznak, hogy kanyarodjunk csak be nyugodtan. Sógórnőm azonban észrevesz egy iciri-piciri helyet az út mentén, és bravúrosan leparkol. Nincs üzlet, majd az utánunk levővel :)

Kikászálódok, és hamarosan két filigrán hölgy csábos mosolya fogad. Szinte le sem veszik rólam a szemüket, úgy tipegnek el mellettem tűsarkú cipőjükben. Kissé bizonytalanul, mint amikor egy férfi próbál meg magas sarkúban közlekedni. Ugye elég érthető voltam?

Csak úgy hömpölyög a tömeg a bejárati kapun keresztül. Baloldalt kaja árusok (a legelső rögtön egy sült pondró és csótány árus). Na, lesz mit feldolgozni a későbbiekben!

Jobboldalt egy nagy viráglerakat, tele orchideákkal és bougainvilleákkal. Legalább 300 négyzetméteren.

Kissé beljebb meglátom kedvencünket, a sültkrumplit. Mostanában nagyon rákaptunk. A krumplit spirálszerűen vágják fel, majd harmónikaként széthúzva, felnyársalják egy hurkapálcikára. Így sütik ki olajban, majd különbözőképpen fűszerezik. Roppant látványos, és nagyon finom. Én hagymásat kérek.

A templomtérre érve balra indulunk el. Egymás után sorakoznak az árusok, és egész Thaiföldről kínálják különleges ételeiket. Különösen "étvágygerjesztő" a forró vízben kifőtt kecskefej. Egy nagy kondérban úszkálnak a szőrös kecskefejek. Bizony... Ez kinek csemege?? Talán a Rolling Stones rajongók tájékozottabbak :)

Van itt viszont szép vöröshús, szárítva és mézzel leöntve. Veszek egy csomaggal, holnap elmajszoljuk. Illetve csak én, mert feleségem szerint patkányhús. Pedig az eladóval kétszer is megerősítettem, hogy ez sertéshús, és amit kóstolóba kaptam, annak sem volt patkányra emlékeztető íze :)

Annyi finomság van itt, hogy egykettőre tele tudnék pakolni két reklámszatyrot, és cipelhetném egész este. Visszafogom magam, még nagyon az elején vagyunk. Azért ebből a golyócskákból veszek pár darabot...

Érdekes, hogy az azonos terméket áruló árusok standjai egymás mellett vannak. Így aztán egyszerű a piacfelmérés! Nem kell megijedni, nem fogok mindenkit felsorolni, de a következő szekció még nagyon érdekes. Kézi hajtású masinákkal préselik ki a cukornád nedvét, és zacskókba töltve árulják. Olyasmi, mint a lasagne-tészta készítő gép.

Távolabb a félhomályban egy kis italos stand húzódik meg, előtte pár szék és asztalok. Épp az imént gondoltam egy hideg sörre. A hölgyeknek kiválogatjuk az üdítőket, én pedig csüggedten kérdezem: sör nincs? Nincs. Kirakva. A rendezvényen nem árusíthatnak alkoholt. Ez vagy szabály vagy megszokás, de a nénike ezt felülbírálva hamarosan odalép asztalunkhoz, és egy papírtörlőbe bugyolált csomagocskát szorongat. Olyan igyekezettel próbálja takargatni a sörösdobozt, hogy még el is ejti. Persze csuromvizes.  Tudni kell, hogy kb. 200 literes műanyag ládában, jég között tárolják a hűtött italokat és valami csoda folytán a láda alján megbújhatott ez a söröcske, mely rám várt :) Sorsszerű, nem?

A nénike szemébe nézek, ezzel cinkostársakká válunk. Ketten a szabályok ellen! Ez nagyon izgi. Laza mozdulattal, mintha csak kólát innék, kihörpintem, miközben végig ügyelek arra, hogy a papír takarja a dobozt, majd egy reklámtáska mélyére süllyesztem, és legalább 100 méter megtétele után fogom kidobni, szinte észrevétlenül, amint tiszta a terep...

Következnek a megszokott ruhaárusok. Türelmesen várom, amíg a hölgyek shoppingolnak. Nincs bennem stressz, már megszabadultam az árulkodó sörösdoboztól :) Két ruha és öt vállkendő cserél gazdát, hazáig én leszek az őrzője.

Végre összefutunk ismerősünkkel, és belevetjük magunkat a sűrűjébe, hiszen idáig csak a "peremen" mozogtunk. Számomra innentől telik meg tartalommal e bejegyzés címe. Felsorolni is lehetetlen azt a rengeteg bóvlit, a sok dülöngélő embert, a szagot, a színvonalat. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen híres kegyhelynek ennyire szüksége van a pénzre, a bevételekre, hogy válogatás nélkül mindent beenged. Az én söröcském, kismiska ezekhez képest. Átvergődve a tömegen, kissé kiszélesedik a tér és egy hamisítatlan vásári komédiába csöppenünk. Akik látták a Carnivale sorozatot, azok biztos értik mire célzok.

Simán elmenne a gyerekeknek szánt kisvasút és körhinta, ha nem ordítoznának a szpíkerek egymást túllicitálva. Meg lehet barátkozni a céllövöldék, darts dobálók standjaival is, de nálam a biztosítékot 3 dolog verte ki.

Vasutaskocsi méretű épület, büszkén hirdeti, hogy "Csodák a világ minden tájáról". 10 baht a belépő. Belépünk.

• Egy húsosládában egy albínó cápa. kb. 30 centis. Csoda, hogy még életben van.
• Egy kajmán egy kézzel eszkábált ketrecben. Semmi extra. Csoda, hogy még nem szökött meg.
• Egy a földbe nyakig beásott, kimaszkírozott ember feje. Forgatta a fejét, grimaszolt, olyan hatást keltve, mintha nem lenne teste. Csoda, hogy nem nevette el magát
• Egy kikötözött ember, karja átszúrva egy törrel melyből csöpögött a vér egy vödörbe. A vödör már félig volt és ő vidáman cseverészett a látogatókkal. Csoda.

Mindenki eressze szabadjára a képzeletét, mit mutatna itt be Magyarországon, mondjuk 100 forintos belépőért :)

Szóval, elég csodát begyűjtöttünk ma estére, és úgy döntöttünk, nem megyünk be a szomszédos "Csodák Palotájába", ami kétfejű tehenet, meg "mittudommégmit" kínál.

A másik "látványosság" egy hengeres alakú építmény volt, melyben körbe-körbe száguldoztak motorokkal és autóval, fittyet hányva a biztonsági intézkedésekre. Egy munkavédelmis itt biztos sokkot kapott volna :)

 

folyt. köv.