Farangságok - Ma én főzök :)

Nincsenek rejtett képességeim a főzéstudományok terén. Ezt már számtalanszor bizonyítottam...

Ha én főzök, akkor az azt jelenti, hogy étterembe megyünk vagy a piacra. Thaiföldön, a piacra járás egy óriási élmény! A thaioknak is, ahogy nézik az óriás farangot, amint bujkál a sátrak közt.

Strandról hazafelé jövet az ember csak megáll az autóval, negyedóra alatt összevásárolja a vacsorát, és már megy is tovább...
Persze, ez a negyedóra a rutinos vásárlók részideje, íme a történet, amikor a kezdetben bátortalan farang, bátor feleségével és sógornőjével először vásárolt a piacon.

Hol is kezdjem. Többször elhajtottunk már a házunktól pár száz méterre fekvő kis piac mellett, mely minden kedden és csütörtökön van nyitva, és 40-50 árus kínálja itt portékáit. Egyik egész napos program után kitikkadtan heverészünk a nappaliban, és kupaktanácsot tartunk mi legyen a vacsora.Messzire autózni, új éttermet felfedezni most nem akarunk. A közeli kis teszkó kínálata sem vonz. Nosza, látogassuk meg a piacot.

Tetszik ez a tervszerűség. Az azonos árucsoportokat kínáló kereskedők egymás mellet helyezkednek el, nincs az, hogy például az édességárus mellett a tengeri herkentyű-árus kínálja szagos termékeit.

Mivel a piac végénél parkoltunk le, ezért "kötelezően" végig kell böngésznünk a ruhákat és cipőket. Én közben már a sült húsos pultok felé tekintgetek. A nyers halakat, kagylókat, rákokat kínálók standjaira csak futó pillantásokat vetünk, minket a készételek érdekelnek. Ráadásul a szagok sem kellemesek. Következik néhány chili árus. Lehet itt egész paprikákat venni, és paprikapasztákat, ami könnyen felhasználható a főzéshez. Szerintem. Ráadásul a sült chili vidámságot kölcsönöz a vacsora után.

A zöldségesektől beszerzünk egy kis köretnek valót. Nem tudom a nevét a babnak, kb. 30-40 cm hosszú, a legtöbb étteremben felszolgálják, és imádom rágcsálni. Egy kis ananász, mangó, sárgadinnye és papaya. A mangóból kóstolót is kapunk vásárlás előtt. Isteni finom.

Elérkeztünk az ízek és formák birodalmába. Kis tálcákon, egymás mellett sorakoznak a jobbnál-jobb falatok. Kezdődjék a válogatás. Vannak a pálcikás termékek, a lédig húsok, a golyók, a levesek, a kolbászkák, stb..

4 csirkecomb, 3-4-féle kolbász, pálcikás disznóhús, egy sült hal, csirkemell csíkok finom szószban. Ez utóbbit szettben árulják rizzsel és savanyúsággal. A húsgolyókat méterben árulják? Nem tudom, hogy csinálják, de a golyócskák, mintha egy zsinórra lennének felfűzve, mint egy nyaklánc. Kitárom a karomat, hogy ennyit kérek, erre emberünk levág egy kb. 15 golyóból álló füzért. Nagyon tetszik! Hamar bele lehet jönni a vásárolgatásba. Még folytatnám, de józanabbul gondolkodó társaim leállítanak. Holnapután újra eljöhetünk. Még szép, hát persze! És gondolatban máris tervezem a következő vásárláskor kipróbálandó termékek listáját.

Mindent nylon-zacskóba csomagolnak, még az üdítőket is! :) Az egyik standnál ugyanis tanácstalanul méregetjük a zacskókba töltött lötyikéket. Mi lehet ez? Az eladó váratlanul felvesz egyet, belevágja a szívószálat, és feleségem kezébe adja. Önzetlenül. Mi sem maradunk hálátlanok, gyorsan veszünk belőle kettőt, miután megkóstoltuk.

Desszertként egy kis spirálkrumpli, kókuszos süti és egy mókás gyümölcskocsonya kerül a szatyrunkba. Ja, és a golyók, melyek a fánk ízére emlékeztetnek. Jó egy órán keresztül nézelődtünk, kóstolgattunk! Ez az idő napról napra rövidül, későbbiekben már célirányosan vásárolunk. Pikk-pakk.
Irány haza és kezdődhet a fenséges vacsora. A terítést is sajátkezűleg végzem :)

A hal egy kissé kesernyés, de finom. A kolbászkákban a töltelék egy része üvegtészta. Nyomokban húst is tartalmaz :) Nehogy megfeküdje a gyomrot.. A csirke fantasztikus, mint mindig. A bab zsenge és ropogós. Teleettem magam. Nem hiányzik már semmi más. Na, jó! Egy behűtött sör jöhet, míg feleségem elkortyolgatja a gyümilé maradékát.

Ez a világ, olyan világ ... 2.rész

Folytassuk hát a harmadik, számomra legízléstelenebb jelenséggel, amit a szervezők beengedhetnek egy megszentelt templomi területre: ez a "water-dunk tank" (vízfürdő).

A 20 baht-os szórakozás lényege, hogy a deszkán ülő lágy belezsuppanjon a vízbe. A csatolt videóban, a 6. perc környékén látunk erre példát. Ha ügyes vagy (és a thai férfiak, egymást biztatva próbálták ezt bizonyítani), akkor a kapott labdával, egy kis fémlapot eltalálva, kioldhatod a deszkát rögzítő zárat, és a rajta csücsülő hölgy beleesik egy vizzel teli tartályba. Te meg jót röhögsz rajta, és alig várod hogy visszamásszon, és újra ledobhasd...

Akinek esetleg nem volt sikerélménye a pálcikás céllövöldében, az itt egymás után fizeti a köröket, hogy mégiscsak megcsillogtathassa tehetségét. Csak álltam ott, és hitetlenkedve néztem az egymást biztató thaiokat, és a félpercenként visszamászó, csuromvizes lányokat. Biztos "jól meg vannak fizetve", ezért próbálnak jó képet vágni a dologhoz. Azt pedig, hogy eközben mit gondolnak, azt csak ők tudják...

Gyerünk tovább. Visszakanyarodunk az árusokhoz. Hihetetlen mi mindent árulnak. Ruhák, cipők, táskák, ékszerek, kozmetikumok, játékok, füstölők, aromaolajok, stb...

Leállunk alkudozni egy igazgyöngy nyakláncra, de az eladó nem tud minket meggyőzni, hogy ez valódi. Kapargatja késsel, harapdálja, és biztat, hogy mi is végezzük el a próbákat. Bár harapós kedvembe vagyok a dunk tank után, de ezt most kihagyom... Viszont jól bevásárolunk az illóolaj árusnál. A citromfű rendkívül népszerű itt!

Hamarosan egy kézitáska is a tulajdonunkba kerül. Sajnos ahhoz kicsi, hogy a korábban vásárolt ruhákat beletegyük :) Végül csak eltelik az a 20 perc is, amit több száz lábbeli közötti válogatásra szánnak a lányok. Türelmesen várok.

Ismét kiszélesedik a tér, és már messziről hallatszanak a dübörgő hangfalak. A szabadtéri moziban éppen az Avatar megy, kb. ezren figyelik a hatalmas kivetítőt. Ha nem találtál magadnak jó ülőhelyet vagy most nincs kedved végignézni a filmet, akkor a közeli standon 99 baht-ért megvásárolhatsz egy "kalózmásolatot" :)

Visszakanyarodva, már csak futólag vetünk pillantást a végtelennek tűnő kínálatra. Bár itt jóval elviselhetőbb a tömeg. A többség biztos eszik-iszik, majd sorban áll egy kis dobálózásra...

Hoppá, egy tekintélyes stand. Többféle fajta tamarind-ot árulnak. Ideje lesz ezt is megkóstolni. 3-4 félét ízlelünk meg, majd thai kísérőnk útmutatásai alapján döntünk. Kétféléből veszünk egy-egy zacskóval. A hüvelyes termés héját feltörve, a magokról kell leszopogatni a kissé ragacsos maghúst. Kiváló hashajtó. Méghozzá gyorsan hat. Megtapasztaltam.

Biztos jó néhány standot kihagytunk, és ez alkalommal a templomokba sem megyünk be, inkább irány haza!

Kifelé menet észreveszek még egy színpadot, ahol énekes, táncos színdarabot adnak elő. Legalább akkora férőhelyes, mint a mozi volt, ennek dacára csak pár érdeklődőt vonz e látványosság... 

A kocsiban mindenki a gondolataiba mélyed, az átélt élmények kapcsán. Vajon az ezerrel begyűrűző nyugati "kultúra" hatása vagy itt valóban ilyen szórakoztatásra van igény? Én nem tudom, de az átélt hangulat részbeni átadásához csatolok egy, az internetről levadászott videót. Talán ez segíteni fog...

Ez a világ, olyan világ ... 1.rész

Egyik kedves hozzászóló ébresztett rá, hogy adós vagyok egy élmény megosztásával. Ez pedig a Wat Chalong másik arcának bemutatása. Íme:

Egy korábbi bejegyzésben ecsetelgettem, mennyire szeretünk ide járni, milyen fantasztikus légköre van, milyen jó itt elüldögélni, meditálgatni, és persze vásárolgatni...

Aztán egy nap thai ismerősünk meginvitált bennünket a hely ismételt felkeresésére. Minden évben (idén február 13-21. között) megrendezik itt a "Chalong Fair"-t, egy óriási kirakodó vásárt, ami valljuk be, sokkal több annál, mint amit első hallásra, gondolatban hozzá társítunk. Szép, összetett mondat :)

Így hát bepattanunk az autóba, és irány Chalong! Autók és motorok tömkelege parkol szanaszét az ideiglenesen kialakított parkolóhelyeken. A környéken lakók rögtön áruba is bocsájtják udvarukat, és hadonásznak, hogy kanyarodjunk csak be nyugodtan. Sógórnőm azonban észrevesz egy iciri-piciri helyet az út mentén, és bravúrosan leparkol. Nincs üzlet, majd az utánunk levővel :)

Kikászálódok, és hamarosan két filigrán hölgy csábos mosolya fogad. Szinte le sem veszik rólam a szemüket, úgy tipegnek el mellettem tűsarkú cipőjükben. Kissé bizonytalanul, mint amikor egy férfi próbál meg magas sarkúban közlekedni. Ugye elég érthető voltam?

Csak úgy hömpölyög a tömeg a bejárati kapun keresztül. Baloldalt kaja árusok (a legelső rögtön egy sült pondró és csótány árus). Na, lesz mit feldolgozni a későbbiekben!

Jobboldalt egy nagy viráglerakat, tele orchideákkal és bougainvilleákkal. Legalább 300 négyzetméteren.

Kissé beljebb meglátom kedvencünket, a sültkrumplit. Mostanában nagyon rákaptunk. A krumplit spirálszerűen vágják fel, majd harmónikaként széthúzva, felnyársalják egy hurkapálcikára. Így sütik ki olajban, majd különbözőképpen fűszerezik. Roppant látványos, és nagyon finom. Én hagymásat kérek.

A templomtérre érve balra indulunk el. Egymás után sorakoznak az árusok, és egész Thaiföldről kínálják különleges ételeiket. Különösen "étvágygerjesztő" a forró vízben kifőtt kecskefej. Egy nagy kondérban úszkálnak a szőrös kecskefejek. Bizony... Ez kinek csemege?? Talán a Rolling Stones rajongók tájékozottabbak :)

Van itt viszont szép vöröshús, szárítva és mézzel leöntve. Veszek egy csomaggal, holnap elmajszoljuk. Illetve csak én, mert feleségem szerint patkányhús. Pedig az eladóval kétszer is megerősítettem, hogy ez sertéshús, és amit kóstolóba kaptam, annak sem volt patkányra emlékeztető íze :)

Annyi finomság van itt, hogy egykettőre tele tudnék pakolni két reklámszatyrot, és cipelhetném egész este. Visszafogom magam, még nagyon az elején vagyunk. Azért ebből a golyócskákból veszek pár darabot...

Érdekes, hogy az azonos terméket áruló árusok standjai egymás mellett vannak. Így aztán egyszerű a piacfelmérés! Nem kell megijedni, nem fogok mindenkit felsorolni, de a következő szekció még nagyon érdekes. Kézi hajtású masinákkal préselik ki a cukornád nedvét, és zacskókba töltve árulják. Olyasmi, mint a lasagne-tészta készítő gép.

Távolabb a félhomályban egy kis italos stand húzódik meg, előtte pár szék és asztalok. Épp az imént gondoltam egy hideg sörre. A hölgyeknek kiválogatjuk az üdítőket, én pedig csüggedten kérdezem: sör nincs? Nincs. Kirakva. A rendezvényen nem árusíthatnak alkoholt. Ez vagy szabály vagy megszokás, de a nénike ezt felülbírálva hamarosan odalép asztalunkhoz, és egy papírtörlőbe bugyolált csomagocskát szorongat. Olyan igyekezettel próbálja takargatni a sörösdobozt, hogy még el is ejti. Persze csuromvizes.  Tudni kell, hogy kb. 200 literes műanyag ládában, jég között tárolják a hűtött italokat és valami csoda folytán a láda alján megbújhatott ez a söröcske, mely rám várt :) Sorsszerű, nem?

A nénike szemébe nézek, ezzel cinkostársakká válunk. Ketten a szabályok ellen! Ez nagyon izgi. Laza mozdulattal, mintha csak kólát innék, kihörpintem, miközben végig ügyelek arra, hogy a papír takarja a dobozt, majd egy reklámtáska mélyére süllyesztem, és legalább 100 méter megtétele után fogom kidobni, szinte észrevétlenül, amint tiszta a terep...

Következnek a megszokott ruhaárusok. Türelmesen várom, amíg a hölgyek shoppingolnak. Nincs bennem stressz, már megszabadultam az árulkodó sörösdoboztól :) Két ruha és öt vállkendő cserél gazdát, hazáig én leszek az őrzője.

Végre összefutunk ismerősünkkel, és belevetjük magunkat a sűrűjébe, hiszen idáig csak a "peremen" mozogtunk. Számomra innentől telik meg tartalommal e bejegyzés címe. Felsorolni is lehetetlen azt a rengeteg bóvlit, a sok dülöngélő embert, a szagot, a színvonalat. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen híres kegyhelynek ennyire szüksége van a pénzre, a bevételekre, hogy válogatás nélkül mindent beenged. Az én söröcském, kismiska ezekhez képest. Átvergődve a tömegen, kissé kiszélesedik a tér és egy hamisítatlan vásári komédiába csöppenünk. Akik látták a Carnivale sorozatot, azok biztos értik mire célzok.

Simán elmenne a gyerekeknek szánt kisvasút és körhinta, ha nem ordítoznának a szpíkerek egymást túllicitálva. Meg lehet barátkozni a céllövöldék, darts dobálók standjaival is, de nálam a biztosítékot 3 dolog verte ki.

Vasutaskocsi méretű épület, büszkén hirdeti, hogy "Csodák a világ minden tájáról". 10 baht a belépő. Belépünk.

• Egy húsosládában egy albínó cápa. kb. 30 centis. Csoda, hogy még életben van.
• Egy kajmán egy kézzel eszkábált ketrecben. Semmi extra. Csoda, hogy még nem szökött meg.
• Egy a földbe nyakig beásott, kimaszkírozott ember feje. Forgatta a fejét, grimaszolt, olyan hatást keltve, mintha nem lenne teste. Csoda, hogy nem nevette el magát
• Egy kikötözött ember, karja átszúrva egy törrel melyből csöpögött a vér egy vödörbe. A vödör már félig volt és ő vidáman cseverészett a látogatókkal. Csoda.

Mindenki eressze szabadjára a képzeletét, mit mutatna itt be Magyarországon, mondjuk 100 forintos belépőért :)

Szóval, elég csodát begyűjtöttünk ma estére, és úgy döntöttünk, nem megyünk be a szomszédos "Csodák Palotájába", ami kétfejű tehenet, meg "mittudommégmit" kínál.

A másik "látványosság" egy hengeres alakú építmény volt, melyben körbe-körbe száguldoztak motorokkal és autóval, fittyet hányva a biztonsági intézkedésekre. Egy munkavédelmis itt biztos sokkot kapott volna :)

 

folyt. köv.