2010. dec. 4.

Farangságok - Egy napom a kórházban

Pontosabban csak egy fél nap, illetve csak egy fél délelőtt. De mindent sorjában...

Talán a kertünkből elfogyasztott nagy mennyiségű mangó vagy az előző héten tett őserdei kirándulás elefántháton okozhatta az első kiütéseket. Gondoltam elmúlik az a 3-4 darab, viszkető, piros, kb. 5 Ft-os nagyságú hólyag a hátamon. Másnap is úgy gondoltam, és másnap után is... 3 napja nem voltam strandon, ez nem állapot! Korábban kifigyeltem már, hogy a Big C áruház mellett van egy nagy kórház. Elő a GPS-t, és kikerestem a nevét: Phuket International Hospital. Weblap megtekintése után eldöntöm, holnap reggel meglátogatom őket.


Fél kilenc körül érkezünk, a parkoló szinte üres. A thai-ok vagy nem ide járnak vagy csak ritkán betegek...
Elegánsan leparkolok az első lehetséges helyen. Miközben kászálódunk ki a kocsiból, megjelenik egy nyitott kisbusz, és vezetője érdeklődve figyel minket. Dacosan ránézek, annyi parkolóhely van még, próbálkozzon máshova beállni. Különben is én voltam itt előbb... Mosolyog, és integet, hogy szálljunk fel, elvisz a kózház bejáratig. Ami kb. 100 méterre van... Megáll az eszem. Ezt az embert azért alkalmazzák, hogy elfurarozza az érkezőket a kórház parkolójától a bejáratig. Esküszöm a parkoló legtávolabbi csücske sincs messzebb a bejárattól , mint 200 méter. Komolyan fontolgatom, hogy egy bejegyzést szentelek majd az itteni munkavégzésről, beosztásokról, mert bizony ez itt nem Európa vagy Amerika, ahol 2-3 ember munkáját végeztetik el egy emberrel, hanem pont fordítva!

Visszamosolygok, és mutatom a lábaimmal, hogy működőképesek és fürgén elindulok a bejárat felé. Hatalmas, automata üvegajtó nyílik, és máris bent vagyunk a recepció előtti tágas betegváróban. A légkondi kellemes hűvös klímát teremt, csupa tisztaság mindenfelé, virágok az asztalokon, egy nagy akvárium halakkal, mintha csak egy luxusszálloda halljában lennénk. Odalépek egy kedvesen mosolygó hölgyhöz, a bőrgyógyászatot merre találom? Visszakérdez: Először jár nálunk? Igen. Következik az újabb meglepetés. Ahelyett, hogy azt mondaná: menjen egyenesen, majd a sarkon forduljon jobbra, majd balra, majd fel, stb...
arra kér, hogy kövessem. Belefér a munkaidejébe, hogy engem kísérgessen, különben is vannak rajta kívül még hárman a recepción. Pedig csak kb. 30 métert teszünk meg, simán elküldhetett volna, hogy találjam meg egyedül...


Leültet egy asztal mellé és megkér, hogy várjak türelmesen. Na, ez az, amit nem szeretek. Várakozni. Órákat. Ahogy megszoktuk. Nem telik bele 1 perc, megjelenik egy újabb munkatárs és megkér, hogy töltsek ki egy űrlapot. Személyi adatok, cím, értesítendő személy, korábbi betegségek, gyógyszerérzékenység, stb.
Addig ő készít egy fénymásolatot az útlevélről. Mire végzek a kitöltéssel, már vissza is ért. Odaint egy újabb kísérőt, kezébe nyomja az iratokat, pár szót váltanak thai-ul és már megyünk is tovább. Úgy látszik mindig van ráérő kísérő, és mindenhova kísérgetni fognak. Nagyszerű! - gondolom. Ő elintéz mindent helyettem, leadja a papírokat, bejelent az orvoshoz. Ám hamarosan kizökkent-e kellemes gondolatokból. Egyenesen a "Woman&Beauty" feliratú terembe vezet, leültet és kéri, hogy ott várakozzak, amíg ő intézkedik. 


Fészkelődöm. Esküdni mernék, hogy a 'Mr.'-t jelöltem be az űrlapon, akkor mit keresek a női részlegen? A fizimiskámmal is elégedett vagyok, ezt ők nem bírálhatják felül... Na mindegy, elüldögélek a kismamák között. Hamarosan érkezik egy nővér, megméri a vérnyomásom és a súlyom. Finoman megemlítem neki, miközben feltűnően vakargatom borostás államat, hogy én a bőrgyógyászatra jöttem. Megnyugtat, jó helyen vagyok, várakozzak türelmesen. Oké. Figyelmem ismét az emberek felé irányul. A váró kb. 20 férőhelyes, 3 nőgyógyász orvos dolgozik és őket 4 nővér szolgálja ki. 7-8-an lehetünk mi, a betegek. Hamarosan érkezik egy takarítónő, és elkezdi lemosni az egyébként patyolat tisztának látszó bejárati ajtót. Közben meg-meg áll és a tévét bámulja. Talán a kedvenc sorozata megy éppen. Mulatságos, ahogy a vizesrongyot az üvegen tartja, közben tátott szájjal bámulja a tévét :) Egy biztos: a főnöke nem hajszolja halálra...

Ketten vannak még előttem, gondolom, meglátogatom a mellékhelyiséget, mielőtt én következem. Talán említenem se kell: tökéletes tisztaság, a mosdókagylónál virág a vázában és halk zene szól!

Visszatérve, éppen mesélem feleségemnek ezt az újabb meglepő felfedezést, mikor értem jön az egyik nővér és betessékel az egyik szobába. Ez a helyiség a hátunk mögött volt és ebből az irányból nem volt eddig semmi mozgás. Mindenesetre nem valamelyik nőgyógyász fog megvizsgálni. Remélem.


Kis, kínai képű doki. Türelmesen végighallgat, majd megszemléli a hólyagokat. Elmondom, hogy szerintem vagy az elefánt vagy a mangó lehet az ok. Bólogat, majd kimegy. Szerintem egy jót röhögni...
Kisvártatva visszajön. Mondom neki, hogy nagyon viszket, és vannak már újabb kicsi piros folt kezdemények. Bólint, és megint kimegy. Most kicsit hosszabb időre. Visszaveszem az ingemet, kissé fázom a légkonditól. Körbenézek a szobában. Vannak itt komoly műszerek is, esetemben biztos nem fogja használni őket :) Visszatér, és azt mondja végeztünk. Jön a kísérő, fogja a papírokat, mi meg bandukolunk utána. 

Kissé csalódott vagyok. Azt gondoltam valami komoly fertőzést kaptam, ő meg csak ránézéssel felállítja a diagnózist. Visszatérünk az eredeti, nagy váróterembe, ahol az akvárium van. Az italautomatából bárki ingyenesen fogyaszthat a kétféle gyümölcsléből és vízből. Csendesen kortyolgatjuk vizünket, amíg várok a papírokra. A hangosbemondón keresztül név szerint szólítgatják az embereket. Lehet, hogy már engem is szólítottak, mert ismét megjelenik egy mosolygós hölgy, és személyesen kísér az kasszához. Kíváncsian várom mit számláznak le és mit írnak a papíromra. 800 baht volt a vizsgálat és ugyanennyi a felírt gyógyszer és kenőcs ára. Tehát kb. 10 ezer Ft-ot fizetek. A diagnózis: dermititis. Rögtön át is vehetem a felírt gyógyszereket, melyre számítógéppel nyomtatták rá az adagolási információkat! 

Foglaljuk csak össze:
- nem kellett időpontot kérnem, előzetesen bejelentkeznem
- udvariasan bántak velem, kísérgettek, intézték az ügyeimet, nekem csak üldögélnem és várakoznom kellett
- maximális tisztaság
- ingyen itóka
- fizetés után, azonnal kezembe nyomták a felírt gyógyszereket, ezekért sem kell gyógyszertár után kajtatni
- ezt az összeget vagy még ennél többet is simán elkölteném, ha itthon kerülnék hasonló szituációba
- és mindez 2 és fél órán belül

Fantasztikus! Persze nem bíztatok senkit, hogy a magyar egészségügyet hátrahagyva, hanyatt-homlok rohanjon Phuketre, az ottani kórházba :)

(töltöttem le néhány képet a kórházról, hogy kissé színesebbé tegyem a beszámolót)

2 megjegyzés:

Virgonc írta...

Idén sajnos nekünk is be kellett menni a kórházba egy magaslázas hányásos dolog miatt. Nem volt vészes de mivel nem ismerem annyira az ázsiai kórságokat jobbnak láttam ha megnézi a páromat egy orvos. Na igen.. és még Ázsia az elmaradott?! :D Az orvos tényleg csak azt az időt töltötte a beteggel amit az orvosnak kell. Vérnyomást és súlyt mérni a nővér is tud. Itthon mindent az orvos csinál és millió beteg vár pedig fel lehetne pörgetni ezt ha nem pazarolnánk ilyenekre az orvos idejét. A vizsgálat alatt kedvesek bájosak voltak. Férjemtől vért vettek, addig én inkább kint vártam :) Folyamatosan tájékoztattak. Amíg kint voltam aki elment mellette mindenki nyugtatott és tájékoztatott hogy mi történik. Már szinte nekem volt kínos annyiszor elmondták mi történik :)) Itthon állhatsz órákat úgy hogy kutya nem szól hozzád, ha megpróbálsz megkérdezni egy nővérkét tovább szalad rád se nézve. A vérteszt eredmény 40 perc alatt megvolt. A gyógyszereket szemre pontosan összecsomagolva átadták. Nem veszel feleslegesen nagy doboz gyógyszert. Pont annyit adnak amit el is kell fogyasztanod.
Mi 8400 bathot fizettünk. Eleve a vérvizsgálat gondolom dob az áron. Volt utasbiztosításunk és ha kint élnék biztos kötnék valami helyi biztosítóval is valamit. De az az ellátás álom volt komolyan. Ahogy bementünk és elmondtuk mi a bajunk kb az első kérdésük az volt hogy a váróban várakozunk e vagy inkább szeretne a párom ágyban fekve várakozni. Mert ha nagyon rosszul van akkor odakísérik egy ágyhoz. Itthon ha eperögcsel 3 órája fetrengsz a folyosón akkor se szolnak hozzád...
Szóval inkább szívesebben élnék kint ahol ilyen az ellátás.. fényévekre vagyunk ettől.

Unknown írta...

Hát igen, csak egyet tudok érteni. Fényévekre vagyunk ettől...

Érdekes hogy a világ bizonyos részein milyen jól megtudják oldani ezeket a dolgokat, itthon meg csak fizet az ember (de mire)...

Biztos nem fenékig tejfel odakint sem az élet, de végigolvasva az egész blogot, nagyságrendekkel több a pozitívum, mint ami negatív.