2011. jan. 20.

Megmerítkezés a japán gasztronómiában

Bevallom nem vagyok nagy ismerője a japán konyhaművészetnek, így e leírás sem azt fogja ecsetelgetni, hogy mennyire különbözik a phuketi Fuji étterem kínálata és ízei a világ más japán éttermeitől. Egyszerűen, mert nincs összehasonlítási alapom :) Illetve, a ranong-i vízumtúránk alatt kajáltunk egy másik japán étteremláncban, de az teljesen más koncepció alapján üzemelt. Ebben a bejegyzésben írtam róla néhány sort.

Szóval, barátaink ajánlották ezt a helyet, ezért egyik esti programként beiktattuk a japán vacsit. Ez az étterem a phuketi Central Festival pláza harmadik emeletén helyezkedik el. Elég nagynak tűnik. Kívülről. Ugyanis érkezésünkkor telt ház van, így kb. fél órát kénytelenek vagyunk várakozni. Rendben. Fél óra lófrálás nem okoz gondot, ebben a hatalmas üzletközpontban. Főleg, hogy az alsó szinten autókiállítás, és táncshow-val egybekötött termékbemutató zajlik. Kecses thai lányok, és még "kecsesebb" thai fiúk ropják a salsát :)


Pontosan 30 perc múlva érünk vissza az étterem bejáratához, és láss csodát a recepciós hölgy szinte ismerősként üdvözöl minket, és már hívja is az egyik alkalmazottat, hogy asztalunkhoz vezessen. Nehéz leírni (és talán még leírva sem tudom átadni) azt az örömérzetet, ami ebben a pillanatban megszállt. Érkezésünkkor nem kérték el a nevünket, és kíváncsian vártam, hogy fél óra elmúltával mi fog történni. Azt nem mondhatom, hogy XY vagyok, és 30 perccel ezelőtt volt egy asztalfoglalásom... Arcról felismertek, és egyből tessékeltek befelé a többi várakozó közt. Ez -nekünk európaiaknak- merőben szokatlan élmény, talán ezért is villanyozódtam fel ennyire.

Az étterem boxos kialakítású, üveg és fém válaszfalakkal, márvány asztalokkal. És hatalmas. Legalább 50 asztal van itt. Csillog-villog a sok üvegfelület. Az étlap nem kevésbé szegényes. Legalább 30 oldalon keresztül sorolják fel a választékot, bár ugyanaz az étel szerepel magában, szettben vagy csupán pár oldallal később egy másik körettel. Ügyes. 


Tanácstalan vagyok. Az első biztos pont, hogy szakét, azt biztosan rendelni fogok. Ismerem már a szamurájos filmekből...Na, meg szushit, az olyan nemzetközi... Szerencsére sógornőm magabiztosan kezdi el sorolni: jaki tori, szaga naki, teri jaki, móka miki, stb. :) Mikor felém fordul a pincér, lazán csak ennyit szólok: szaké! Erre rezzenéstelen arccal visszakérdez: Hideget vagy meleget? Majdnem megfogott, de a tapasztalt, japán étterembe járók higgadtságával közlöm: Meleget! Plusz, mivel elég leveses vagyok, gyorsan rábökök az étlapon egy kimondhatatlan nevű levesre. Ezt megfejelem egy omlettnek kinéző étellel. Hát, így zajlott az első rendelésem, egy japán étteremben...

Amíg várakozunk, tüzetesebben szemügyre tudom venni a helyet. Teljesen nyitott az egész. Be lehet látni a konyhába, és látható, ahogy szorgoskodnak a szakácsok. Máris érkeznek a rendelt üdítők és a meleg szaké agyagpalackban(!). Hmm, nem is rossz, ez a meleg rizsbor... Sőt... Gyorsan lehajtok még egy kupicával... Máris kezd melegséggel megtelni ez a hely, és a sok üveg-fém felület árasztotta klinikai hangulat is oldódik...

Hamarosan megérkeznek az ételek is. Levest mindenki kap. Furcsa. Lehet, hogy valamelyik megrendelt szett tartalmazza? Vagy az étkezés alapvető része? Ki tudja...


A tálalásnak nagyon értik a módját. Az az érzésem, hogy mindent mértani pontossággal raktak a tányérra, ügyelve a színek harmóniájára. Nagyon étvágygerjesztő! Lássuk az ízeket. Először jön a szushi, ilyet már ettem máshol is korábban. Van hozzá valami tengeri alga féle, wasabi meg különféle szószok. Minden finom, bár nem minden tengeri herkentyűt tudok beazonosítani illetve a moszat fogyasztásra sem fogok rászokni. A fényképen "omlettnek látszó tárgy" inkább ilyen tojásos, töltött lepény. De ez is nagyon ízletes. A végére marad a leves, amely nem egy nagy durranás. Inkább híg löttynek nevezném... Bár lehet, hogy csak az én, levesekkel szemben támasztott követelményeim túl magasak :) A japánok biztos büszkék rá, mert mindannyiunknak hoztak belőle... Az árak tekintetében is szerények maradtak. Ezért a rengeteg kajáért és italért 1200 baht-ot fizettünk (kb. 7000 Ft) négy személyre. Ami itt thai viszonylatban kissé magasabbnak tűnik, de gondolom pl. Budapesten egy japán étteremben személyenként fizetnénk ennyit vagy még többet.


Összefoglalva ez egy szuper hely volt, szuper kiszolgálással, ínycsiklandozó tálalással és az ételek többsége is finom volt, de számomra továbbra is a thai konyha a Nr. 1.

Nincsenek megjegyzések: