Még egy egész napos, strandolós, sznorkelezős túra. Reggel fél 9-kor már ott toporogtunk a Chalong-i kikötőben, az utazási iroda fogadó helyiségében. Már megkaptam a sznorkel felszerelést és csendesen kortyolgatom a teámat. Megjelenik a túravezető. Már el is kereszteltem 'Brünhildának' :)
Termetes thai menyecske, aki a program ismertetése közben ellentmondást nem tűrő hangon sorolja, mit nem lehet megérinteni. Hosszú a lista...
A 'thai' angolt egyébként is meg kell szokni, de ő még selypít is hozzá! Nem mindent értek, de ahogy rám néz az arckifejezésem elárulja, hogy én bizony semmit sem fogok megtapizni.
Kortyolgatom a teát és fülelek. Mit mond? Shark (cápa) vagy sharp (éles)? Nem érintem meg egyiket sem, becsszóra.
Kellően sikerült mindenkit betojatni a hosszú tilalmi listával. Mehetünk.
Kisétálunk a kikötőbe és várjuk a buszt, ami kivisz a móló végére. Befut egy busznyi monk. Jé, nekik is szerveznek csoportos kirándulásokat?
Csodálatos a tenger, bár mintha ma egy kicsit hullámosabb lenne. Jön az elmaradhatatlan fotózkodás, a képeket a kirándulás végén meg lehet venni.
Beszállunk a 'speedboat'-ba és irány Racha Yai!
Persze kalandvágyó vérünk most sem hagyott nyugodni, megint a hajó orrában foglalunk helyet. Hibázni emberi dolog. Összeszorított fogakkal mosolygunk egymásra és a mellettünk helyet foglaló ausztrál családra. Az első közös program: együtt pattogunk az ülésen.
Szétzilálva érkezünk az első megállóhoz. Felszabadult és őszinte az örömünk, megúsztuk gerincbántalmak nélkül. Irány a víz, és nem fogni meg semmit. Kis öblöcske, kristálytiszta víz, halacskák, korallok. Szép.
Hirtelen éles sikoly. Valaki biztos megfogott valamit :)
Gyorsan kihúzzák az ijedt delikvenst. Ez nem vicces, a fél karja tele van tízforintos nagyságú piros foltokkal.
A víz tényleg tele van apró medúzákkal, engem is megcsípnek néha-néha. Mozgásban kell lenni, akkor nem sodródnak hozzád.
Tovább a következő megállóhoz. Először óvatos kémlelés, itt is csapatostól rajzanak az apró medúzák. A megcsípett lány és néhány szimpatizáns a hajón marad. Én vállalom a csípéseket, zsupsz a vízbe. Ezt tényleg kár lett volna kihagyni. Itt sokkal színesebb az élővilág. Mindenféle színű hal és korall, kék tengeri csillagok. Csodás élmény. Közelben egy búvárokat szállító hajó. Egyszer azt is kipróbálom...
Kb. fél órát töltünk itt és indulunk tovább Patok bay-re. Hófehér homokos tengerpart, ragyogó kék a tenger. Elfoglaljuk a napozóágyakat, a hölgyek jégkrémet szopogatnak. Én sört.
Elérkezett az ebédidő, BBQ + saláta a közeli szálloda éttermében. A pálcikás rák nagyon guszta.
A távozó vendégek és az érkező pincér közötti időt kihasználva, vállalkozókedvű madarak csipegetik a maradékot az asztalon.
Vissza a partra, fürdőzés, fényképezés, lustálkodás... Mindenből egy kicsi.
Figyelem a búvároktató köré sereglett újoncokat. Első merülésük a másfél méteres vízben, majd lassan kiúsznak az öböl széle felé, ahol már mélyebb a víz. Én is ilyen apró lépésekkel fogom kezdeni. Valamikor...
Fél 3 körül összeszedelőzködünk és irány a Korall-sziget. Itt is eltöltünk egy órácskát sznorkelezéssel egybekötve. Itt nem olyan mély a víz, jobban szemügyre lehet venni a tenger élővilágát. Cikáznak körülöttem a halak. Jópofák. Vajon melyiket nem szabad megérinteni? Kerülöm a kontaktust. Ők is.
Sajnos eltelt a nap, irány vissza a kikötőbe. A víz sokkal csendesebb, pattogásmentes a visszaút.
Kiszállunk a hajóból, megvesszük a reggel készült fényképeket, leadjuk a felszerelést és irány haza.
Felejthetetlen egy nap volt ez is.
