Éttermi főzőcske, otthoni főzőcske - thai módra

A thai-ok szeretnek főzni. Erre számos bizonyítékom van. A két legszimpatikusabb: az ételek tálalására, megjelenésére otthon is nagy gondot fordítanak; szeretnek olyan étterembe járni, ahol összeválogatják az alapanyagokat és az asztalon megfőzik. Nekem nagyon bejött ez a dolog: körülülni az asztalt, egy közös edényben megfőzni, amit közösen kiválasztottunk, és végül egymást kínálgatva együtt elfogyasztani a végeredményt.

 

'Thai-ul' főzni egyébként meglehetősen egyszerű. Thaiföldön legalábbis. Feltétel ugyanis, hogy rendelkezz a megfelelő alapanyagokkal és fűszernövényekkel. Ők odahaza könnyű helyzetben vannak e téren, hiszen minden bőségesen és frissen folyamatosan rendelkezésre áll. Magyarországon viszont, különösen vidéken, több mint nehéz beszerezni egy thai ebéd hozzávalóit. A fűszereket szinte lehetetlen. Pedig ezen speciális növények adják ételeik ízét, zamatát, illatát.

A konyhai fortélyok elsajátítására a turista övezetekben, így Phuket szigetén is minden nap rendelkezésünkre állnak a főzőiskolák. Egynapos tanfolyam keretében megtudhatunk mindent a thai konyha titkairól. Ha biztosra akarunk menni, csekély felár ellenében válasszuk azt napot, amikor az oktatás a hajnali piaci bevásárlással kezdődik.

E téren nekünk könnyű dolgunk volt. Thai ismerőseink kedvesen felajánlották, hogy eljönnek hozzánk és megtanítanak bennünket néhány fogás elkészítésére. Esti programot beszéltünk meg és a közös piaci bevásárlást kihagytuk. Ebben ugyanis autodidakta módon szereztünk már némi rutint, így nálunk is fellelhető hozzávalók (hagyma, rizs, lime és chili) megvásárlását ránk bízták. Gondolták, ezeket talán nem tévesztjük el… A kényesebb hozzávalók beszerzését, úgymint friss csirkehús és garnélarák, megfelelő minőségű és olcsó kesudió, no meg a speciális fűszernövények (kaffirlime-levél, galangal, ázsiai citromfű) ők intézték. Nyilvánvaló kételyeik voltak mind a beszerzési forrásainkkal, mind a rutinunkkal kapcsolatban.  Nem könnyű ugyanis megállapítani, hogy például friss-e a rák. Valamint nekik megvannak a jól bevált helyeik és árusaik, ahol rendszeresen vásárolnak.

Kedvenceinket főztük, kesudiós csirkét, tom yam kum-ot és „piros” curryt. A tom yam egyfajta fűszeres, baromi csípős, színes és illatos leves, tele ropogós zöldségekkel. A „kum” azt jelöli, hogy ezúttal Farang Párom kedvenceként, garnélarákkal készült. Létezik csirke- és sertéshúsos, valamint halas változata is.

A „curry” szó nekünk is ismerős lehet a jellegzetes indiai fűszerről. Itt azonban másról van szó. A thai curry nem hasonlít rá. Ez egy húsos mártás-szerű ételféleség, melyet főételként, rizzsel (mivel mással, ugye?) fogyasztanak Thaiföldön, és amelynek több színváltozata van. Igen, bármilyen mókás, angolul is a színek alapján különböztetik meg őket: van piros, sárga, fehér és zöld. Csirkéből és kókusztejből készülnek alapvetően, színük és ízük eltérését a fűszerezés és a zöldségfélék adják. A piros változatban például krumpli van, a zöldben apró, éretlen görögdinnye. Mindegyik curry további közös vonása, hogy  - mily meglepő! – roppantul csípnek. A chilitől, természetesen. A chili is közös vonás. Naná! Mondhatnám, hogy a közös nevező. MINDEN thai étel közös nevezője.

S hogy mitől is olyan egyszerű az egyszerű? Már hogy, thai-ul főzni? Hát attól, hogy egy többfogásos vacsora 20 perc alatt elkészül! Neeem, 5 órás húsleves! Neeem 2 és fél órás rántott hús! Sokkal inkább friss, ropogós, egészséges, színes és… gyors! Röviden? Imádni való!