Tegye fel a kezét, aki kedveli az elefántokat! Mindenki? Nagyszerű! Most az tegye fel, aki nem kedveli az elefántokat! Senki? Igen, erre számítottam... Kedves olvasóim bizonyára megbocsájtják, ezt az elfogult rajongást, mely teljesen kicsúcsosodott, mióta közelebbről is megbarátkozhattam ezekkel a teremtményekkel!
Már alig vártam, hogy a bambusz tutajozást követően, mielőbb 'fizikai közelségbe' kerüljek velük! Khao Lak mellett található ez a tábor, 6-8 elefánttal, krokodil farmmal, gibbonokkal, teknősökkel, kígyókkal, stb...
Idegenvezetőnk mindenkinek kioszt egy-egy idétlen kalapot. Nem leszek fotogénebb, de madarat lehetne velem fogatni, ahogy meglátom az elefántokat.
Előtte, azonban át kell kelnünk egy 'fahídon'. Thai style :)
Egy kb 3 méter magas elemvényre mászunk fel, innét tudunk az elefánt hátára felülni. Kis, kétszemélyes ülőke van ráerősítve. Gyorsan levesszük a cipőnket és máris bent ülünk. Furcsa, bizsergető érzés, ahogy a talpam és az elefánt bőre összeforr. Kezemmel simogattam, tapogattam már elefántot, de a lábammal is érezni a bőrét egészen más. Durva vászonszövetre emlékeztet...
Megindulunk felfelé a hegyoldalba. Vezetőnk az elefánt nyakában ücsörög. Pillanatra megállunk a 'szokásos' fényképezkedéshez, majd kaptatunk tovább fel a hegyre. Barátunk nagyon megfontolt, addig nem emeli fel a lábát, amíg nem érzi, hogy biztonsággal áll mind a négy lábával a talajon. Hiába noszogatja ez a thai hajcsár...
Szép lassan felérünk egy erdei ösvényhez, innentől simább a terep. Nem kell kapaszkodni a karfába. Sógornőmék előttünk haladnak egy másik elefánt "fedélzetén". Aki fiatalabb, és engedetlenebb is. Hirtelen letér az ösvényről és az út menti bambuszbokrok felé veszi az irányt. Vezetője kétségbeesetten próbálja megállítani. Hasztalanul. Most mi lesz? Semmi. Kis elemózsiát vesz magához, egy hétméteres bambusznádat. Ormányával szépen lecsupaszítja az ágakat, ők pedig nézik, ahogy nyugodtan táplálkozik. Talán jobb ilyenkor nem zavarni...
Szépen kikerüljük őket, ebből nem lesz közösségi lakoma... Elgondolkodom a látottakon és az alábbi vicc jut az eszembe: Mit kell adni a hasmenéses elefántnak? ... Utat! Nincs emberi erő, amely meggátolhatná szabad akaratában. Ezért látni mindenfelé, hogy hatalmas béklyókkal láncolják le őket... Ez mélyen elszomorít, amikor látom, hogy a kiselefánt kétségbeesetten rángatja a lábát, anyja pedig az ormányával próbálja eltávolítani a bilincset. Persze, sikertelenül...
Imádom a kis szőröshátút, őt még nem béklyózták meg csak idősebb társait.
Hamar letelik az 1 órás program (talán nem is volt annyi), leereszkedünk a hegyoldalon, vissza a kiindulási ponthoz.Leszállunk és érzékeny búcsút veszek Jintanától. A kapott fényképről derül ki, hogy hívják.
De a búcsú, szerencsére rövid időre szól. Miután 'leszerszámozzák', odajöhet hozzánk egy kis nassolásra. Vidáman közeledik én pedig izgatottan szorongatom az ananásszal teli edényt. Három adagot is veszek neki. Meg a társainak is. Legszívesebben magammal vinném mindegyiket... Esküszöm, mosolyognak ők is...
A háttérben éppen fürdetés zajlik. A thai legényke egy slaggal a kezében egyensúlyoz a kerítés tetején, melynek túloldalán a krokodil farm található. Nem szívbajos, az biztos :)
Gyorsan megnézzük még a többi állatot, be a kisbuszba, és irány a tengerpart egy késő délutáni csobbanáshoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése