2010. aug. 26.

Thaiföld vallási élete I. – történeti áttekintés


A vallás nagyon fontos szerepet játszik a thai-ok életében. Nemcsak az alapvető erkölcsi normákat szabja meg a thai családok és közösségek számára, hanem ahhoz is hozzájárult, hogy a thai emberek évszázadok óta a személyes szabadság szeretetében és gyakorlásában élnek. A thai-ok rendkívül toleránsak és elfogadók mindennel és mindenkivel szemben, s ez a tolerancia individualizmusukból táplálkozik. 
 
Theravada vagy Hinayana buddhizmus a nemzeti vallás Thaiföldön, de a fentebb említett individualizmus és tolerancia jegyében Thaiföldön teljes vallásszabadság van: minden nagyobb vallás megtalálható a mindennapi életben - az iszlám, a kereszténység, a hinduizmus, a szikh és más vallások is, amiket bárki szabadon gyakorolhat, és melyeket alkotmányos szinten véd a thai állami vezetés.
A messzemenőkig biztosított vallásszabadság ellenére, a hagyományoknak megfelelően a túlnyomó többség – a lakosság 95 százaléka – buddhista. A muzulmánok aránya kb. 4,5 százalék, a maradék fél százaléka a lakosságnak a kereszténységet, a hindu, a szikh és egyéb vallásokat, például az animizmust gyakorolja. 
 Annak ellenére, hogy a túlnyomó többség a buddhista, a király is és a kormány is fenntartja, illetve támogatja az összes vallást és az általuk elfogadott személyeket. Thaiföld büszke a kultúrájában, a vallási életében és az emberek mindennapi életében is jelen lévő – szó szerinti és átvitt értelemben vett – sokszínűségére és örömmel üdvözli újabb vallások és meggyőződések megjelenését. E büszkeség alapja pedig az a tény, hogy a kultúrájuk és vallási életük gazdag változatossága közepette Thaiföldön az emberek mindig békében és harmóniában éltek együtt.











(Ezen harmóniát is csak látszólag borítják fel a „modern idők” és a legújabbkori thai történelmi események. Bizonyos politikai erők a fejlődést abban látják, hogy nyugati mintára átformálják a thai gazdaságot és társadalmat, olyan ideákat és eszméket teremtve, melyek álságosak és talmi értékekkel bírnak. Sajnos bizony vannak erők, azaz emberek keleten, akik a hanyatló és válságban fetrengő „nyugat” felé terelik országukat és népüket. Személy szerint szívből remélem azonban, hogy a thai emberek lelkében élő individualizmus gátat szab a romboló erőknek. Az egyéni szabadság és a lelkükben lévő harmónia remélem elegendő megtartó erőnek bizonyul, hogy ne jussanak az agyonalázott, agyonszabályozott, boldogtalan, színtelen és frusztrált európai emberek sorsára!)

A buddhizmus első megjelenése Thaiföldön az ie. 3. századra, és a mai tartományi főváros, Nakhon Pathom területére tehető. Az egyes etnikai csoportok, akik Dvaravati időszakban vándoroltak át a területen, könnyen elfogadták a buddhizmust államvallásuknak, így az tartós és átható erőnek bizonyult az évszázadok során: megjelenése után hamar teret nyert és széles körben elfogadottá vált, mert a thai emberek lelkében dédelgetett belső szabadságot az egyéni kezdeményezés és a tolerancia elveivel egészítette ki.

Évszázadok keresztül a buddhizmus volt a fő hajtóereje a thai kulturális fejlődésnek. Sok klasszikus thai építészeti, szobrászati, festészeti és korai irodalmi alkotás valódi buddhista műremek! A régi időktől fogva egészen napjainkig, a buddhizmus színes világa a thai-ok mindennapi életének részét képezi.

(Valóban a mindennapi életét: a bevándorlási hivatal komoly tisztségviselői (férfiak!) babarózsaszín ingekben pompáznak. A korallok élővilágát rikító alapszínekben (pink, lila, türkiz, neonzöld, napsárga) pompázó ingeken is megjelenítik és előszeretettel hordják nap mint nap. A „modern art” jegyében Disney mesejelenetekkel dekorálják az autóbuszokat, vagy „egyszerűen” óriási Lee Lavadee és hibiszkusz virágokat festenek rájuk. A teherautók kerékanya-csavarja fémesen irizáló pink és neonzöld, türkiz és vadrózsaszín színekben pompáznak házaik, hogy az éjszakai neonreklámok sokaságáról ne is beszéljünk! Avagy a pink és türkiz motorok sokaságáról, melyeken együtt utazik az egész család!)


Bár a buddhizmus az első számú és egyúttal az államvallás Thaiföldön, a thai-ok mindig fontosnak tartották a vallásszabadságot. A thai alkotmányok is kikötötték, hogy bár a mindenkori thai uralkodó buddhista vallású kell legyen, joga és kötelessége támogatni minden más vallást is az országban. Ennek érdekében a kormány vallási ügyekkel foglalkozó minisztériumán keresztül évente elkülönít egy alapot a vallási oktatás finanszírozására, valamint a kolostorok, mecsetek, templomok fenntartására, helyreállítására, sőt építésére is.

folyt. köv.

5 megjegyzés:

Virgonc írta...

Sziasztok :)
Tetszik a blogotok.
Egyébként én úgy tudom, hogy a rózsaszín a király színe azért is szeretik.

Névtelen írta...

Köszönjük az elismerő szavakat! :)

Igen, valóban mi is úgy tudjuk, hogy a király színe a rózsaszín. Valamint a sárga. Az előbbi az év, utóbbi a nap színe, amikor őfelsége született.
Nagyon figyelemre méltó, ahogy a királyukat tisztelik a thai-ok. Gondolkodom is, hogy enne szentelek egy külön bejegyzést a blogban.

A tisztviselők lehettek a kedd miatt is rózsaszínben. A buddhista hagyományok szerint minden napnak megvan a maga színe és a legtöbb thai eszerint is öltözködik: hétfőn sárga, kedden rózsaszín, szerdán zöld, csütörtökön narancs, pénteken kék, szombaton lila, vasárnap piros ruhadarabokat hordanak.

Virgonc írta...

Köszi az infót. Tudtam hogy minden nap más színt vesznek fel, de nem tudtam melyik napnak mi a színe.. pedig már egyszer olvastam róla valahol hogy mit is jelentenek ezek a színek :)
Jó kis informatívak vagytok :) Köszi :)

Ribizly írta...

Nekem nagyon nem tetszik a bejegyzés. Antropológusként évek óta kutatom a thai kultúrát s egy éve megállás nélkül itt élek, vidéken, thaiok között.
A legnagyobb hiba: INDIVIDUALIZMUS??????
Igen az van: EURÓPÁBAN... pont azért olyan szar ott, mint amilyen...
A Thai s a legtöbb ázsiai társadalom KOLLEKTIVISTA. Minden erre épül... ezért van az például, hogy nem az egyéni érdekek, hanem a közösségiek a fontosabbak.. stb.
A király színe pedig köztudottan a sárga, míg a királynőé a kék. A zászló: fehér=buddhizmus, kék= királyág, piros= a nemzet.
És neem nagyon száraz is ez a bejegyzés.. de majd olvasgatok tovább...

Névtelen írta...

Nagyon tetszik a blogotok. Ajánlom figyelmetekbe Kaiser Attila László: Sziámi délibáb című regényét.