A Phuket-től keletre fekvő Krabi tartományt elsősorban a csodálatos mészkőalakzatai teszik híressé. Szárazföldön és vízen is megközelíthető, kb. 3 órás úttal kalkuláljunk, bármelyiket is választjuk.
Mi a szárazföldi megközelítést választottuk, hogy visszafelé megnézhessük a Majom templomot.
Krabi idegenforgalmi ipara is robbanásszerű fejlődésnek indult, ennek köszönhetően egyre gyorsabban el lehet érni Phuketről Krabira. Gőzerővel építik a négysávos utakat. Persze a legjobban azok járnak, akik nem sietnek, és meg-meg állnak több helyen, gyönyörködni a látványban :)
Egykoron teljesen víz borította, és úgy vált szárazfölddé, hogy a folyamatos áradások és a tengervíz romboló tevékenysége óriási mészkőtornyokat hozott létre az eredeti síkságból. Valóban, egész utunk ilyen természeti képződmények között vezet. Olykor rálátás adódik a tengerre is, ahol több mint 130 sziget sorakozik. Kisebbek, nagyobbak és többségük lakatlan. Legismertebb talán Ko Phi Phi.
Ahogy közeledünk Krabihoz, egyre több a szikla és néhol vízeséseket is látni, ahogy aláömlenek a több száz méteres magasságból. Még ha néhol csak csordogál is, de lenyűgöző látvány. Vajon milyenek lehetnek az esős évszakban?
Krabi városa első pillantásra unalmasnak tűnhet, a phuketi viszonyokhoz szokott szemnek, de azért itt is vannak meghökkentő megoldások. Gorillákkal cipeltetik a bazi nehéz jelzőlámpákat!
Jócskán megéheztünk, ezért bevetjük magunkat az első KFC-be. Első osztályú a fagyijuk. Ja, Phuketen. Itt nem árulnak ilyet... Viszont a csirkecombtól eláll a lélegzetünk is. Ha panír összetételét megvizsgálnánk, legnagyobb arányban a chili szerepelne benne. Háttérben kellemes zene szól. Egy szám - végtelenítve. Először még mi is dúdoljuk a cég szlogenjét, de aztán egyre gyorsabban rágunk és igyekszünk mihamarabb távozni.
Irány a kikötő, azon belül is az egyik helyi utazási iroda. Eltévedtünk. Ő már valószínűleg visszaadta a működési engedélyét. Vagy ő is eltévedt és itt hagyta a járművet? Nem csoda. 2-3 kilométeres, többszörösen kunkorodó utca 5-6 leágazással. Egy utcanévvel...
Végre megvan, amit kerestünk. Leparkolunk. Kihalt az utca, távolabb embercsoport figyel kíváncsian. Arra van a vízpart is, így feléjük vesszük az irányt. Jelzésnek veszik. Egymást túllicitálva adják a jobbnál-jobb utazási ajánlatokat. Az öböl közeli sziklák kedvelt turista-látványosság. Na igen. Ha nem kókadoznánk a hőségben, még lehetne is szó róla. Sajnálom, de megkapják a fájdalmas elutasításokat...
Azért pár percig elmélázunk a gyönyörű látványban. Be lehetne fizetni egy kis hajótúrára, ha az ember nem csak egy napra ruccan át ide. Annyi időnk még van, hogy a közeli épület aljában húzódó boltocskákba benézzünk. Igazi kincsesbánya. Keleti kézműves termékek tömkelegét találjuk a ruháktól kezdve, az ékszereken át, a használati tárgyakig. Pár ezer baht-tal könnyebb lesz a pénztárcánk, de akit innen ajándékozunk meg, annak fülig ér majd a szája :)
Átvágunk a betonrengetegen. Ezek a fotók nem kapnak majd szépségdíjat...
Tovább autókázunk Ao Nang-ra, ahol már a szállodáké, strandoké, éttermeké a főszerep. Hát ide áramlik a pénz. 15-20 perc kocsikázás vadonatúj utakon, és ismét egy turistákkal zsúfolt környezet tárul elénk. Reklámtáblák egymás hegyén-hátán. Ember legyen a talpán, aki saját maga meg tudja találni kiválasztott szállodáját. Szerencsére ez a fajta magára hagyottság kevés turistát érint. Bárhonnét jössz és bárhova mész, transzferekkel mindent megoldanak. Bár nem lennék, annak a turistának a helyében, aki 11 órás repülőutat követően még három órát zötykölődik a transzferbuszban, mire a phuketi repülőtérről a krabi szállodájába érkezik. Mondjuk minden viszonyítás kérdése, mert ha ilyen látvány fogad, az ember rögtön elfeledi mi baja. (kivéve, akinek a szülővárosa :))
Hosszú, fövenyes strand. Csak lézengenek a fürdőzők. Strandoláshoz, inkább a szállodák kiépített strandja a nyerő. Itt inkább a tengerparti séta, a gyönyörködés a tájban és a kagyló gyűjtögetés ajánlott. Továbbá rengeteg long tail boat-ot lehet itt fényképezni.
Tábla mutatja a királyi családi rezidenciát. Nosza, kövessük az útirányt! Ezt nekünk is meg kell néznünk! Nem mindenki gondolja így. Kemény tekintetű, fegyveres őrök vigyázzák a bejáratot. Ha korábban, a tábla mellé rajzoltak volna még fegyveres katonákat is, akkor nem tesszük meg hiába a pár kilométeres utat az erdőn át...
Sok látnivaló már nem akad, ezen a részen az egész partot szállodák uralják. Ennyi fér egy napba. Remélem, hamarosan eljutok Ao Namao, Ao Nang és Phra Nang strandjaira és tudósíthatok a környék nevezetességeiről. Ehhez sok sikert kívánok magamnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése