Muszlimok Thaiföldön

A muzulmánok a legnagyobb vallási kisebbség Thaiföldön, ahogyan azt egy korábbi írásban már említettük. Leginkább a déli tartományokban - Narathiwat, Pattani, Yala és Satun területén jelentős a számuk.

Muszlim piac

A maláj félszigeten a 13. század során, az arab kereskedők hatására nőtt meg az iszlám befolyása. A legtöbb muzulmán vallású thai maláj származású, ami Thaiföld déli tartományainak és Malajziának közös kulturális örökségét is jelzi.

Lássuk, ma mit főztem?

A Thaiföldön élő thai muzulmánok 99%-a szunnita, egy százalékuk síita vallású, és valamennyien élvezik Őfelsége maximális támogatását, akitől pénzt kaptak például arra, hogy a Koránt thai nyelvre fordíthassák. A maximális elfogadás és tolerancia jeleként a muzulmánok legjelentősebb ünnepén, a Mohamed próféta születésnapjára rendezett éves eseménysorozaton hagyományosan a király, vagy annak képviselője elnököl. Sőt, Őfelsége nevezi ki a nagytekintélyű muszlim vallási vezetőt, a Chula Raja Montri-t, és az iszlám ügyek tanácsosait is. A kormány azt is előírja, hogy az állami támogatások egy részét mecsetek építésére és felújítására fordítsák.

Néhány déli tartományban - így Phuket szigetén is, ahol jelentős számú muszlim közösség él – az állami szektorban dolgozó muzulmánok számára a kormány által biztosított jog, hogy az iszlám szent napon, azaz pénteken csak fél napot dolgozzanak, valamint, a nagy vallási ünnepek idején egyáltalán nem kell dolgozniuk. Ezekben a tartományokban a családi és örökösödési perek esetén a tárgyalóteremben ott ül egy muzulmán vallású bíró, azaz Kádi, aki érvényesíti a Korán által előírt elvek érvényesüljenek az igazságszolgáltatásban. Mindezeken túlmenően, a kormány minden muzulmán munkavállalónak 4 hónapos fizetés nélküli szabadságot biztosít, hogy elvégezze a Hajj-t, azaz Mekkába zarándokoljon. (A Korán előírja Mohamed követőinek, hogy ahhoz, hogy a mennyországba jussanak, életük során legalább egyszer el kell zarándokolniuk Mekkába.)

Thaiföldön jelenleg körülbelül 2000 mecset van, ebből mintegy száz található a fővárosban, Bankokban. Phuket szigetére jellemző, hogy ott – az ott lakó jelentős számú muzulmán kisebbség számára – több a mecset, mint a wat (azaz buddhista templom). Ez ugyan a felületes szemlélőnek nem tűnik fel egyből, mert a wat-ok felépítésüknél fogva sokkal nagyobb területen helyezkednek el, és épületeik is díszesebbek a mecseteknél.

Lányok csadorban

A thai muszlimok vallásuk és hagyományuk fenntartásához, gyakorlásához az oktatásban is jelentős segítséget kapnak a thai állami vezetéstől. Mintegy 200 muzulmán iskola várja a tanulókat Thaiföld-szerte, ahol világi és vallási tanokat is oktatnak. Ezek jelentős anyagi támogatást kapnak a kormánytól.

Thai muszlimok

Jellemző, hogy ezen intézmények teljesen elkülönülten működnek a hagyományos thai iskoláktól: nemegyszer láttuk mi is, ahogyan a tanítás végeztével a legkülönbözőbb korú, színes csadoros lányok özönlenek ki iskolájuk kapuján, vagy a nyitott iskolabuszban utaznak hazafelé. Még a phuketi állatkertben tett látogatásunk alkalmával is találkoztunk egy népes csapattal, akikről valahogy azonnal tudtuk, hogy muszlimok…

A muszlimok egyébként nem csak az iskolákban különülnek el: saját lakónegyedeik vannak, melyben házaik némiképp jellegzetesen eltérnek a thai-okétól. Phuket-en szembetűnő volt számunkra, hogy a – a túlnyomóan thai-ok lakta városrészekhez képest, ahol egymást váltogatják az új vagy felújított, jó karban lévő, és a lepusztult otthonok – a muzulmán negyedekben szinte csak új és szépen gondozott házakat, kerteket láttunk. Ez persze adódhat abból, hogy – a nagyszámú muszlim közösség megtartó erejét és a turizmus biztosította egyedi lehetőségeket egyaránt kihasználandó – az északibb területekről a mai napig szívesen települnek Phuket-re a muzulmánok (is), akik így új építésű ingatlanokba költöznek.

Ám a vallásuk gyakorlásának, lakhelyüknek vagy iskolájuknak elkülönültsége általánosságban nem jelenti, hogy az emberek is elszigetelődnének egymástól: a piacokon egymás mellett árul a muszlim és a buddhista, és a buddhizmusra jellemző elfogadás a kis közösségek, nagy családok összetartó erejét is biztosítja.

Mindent egybevetve tehát, Thaiföldön a muszlim kisebbség (is) példaértékű teljes állami támogatást kap és élvez, hogy vallását szabadon gyakorolja, annak tanait szabad választása szerint tanulmányozza.

Megmerítkezés a japán gasztronómiában

Bevallom nem vagyok nagy ismerője a japán konyhaművészetnek, így e leírás sem azt fogja ecsetelgetni, hogy mennyire különbözik a phuketi Fuji étterem kínálata és ízei a világ más japán éttermeitől. Egyszerűen, mert nincs összehasonlítási alapom :) Illetve, a ranong-i vízumtúránk alatt kajáltunk egy másik japán étteremláncban, de az teljesen más koncepció alapján üzemelt. Ebben a bejegyzésben írtam róla néhány sort.

Szóval, barátaink ajánlották ezt a helyet, ezért egyik esti programként beiktattuk a japán vacsit. Ez az étterem a phuketi Central Festival pláza harmadik emeletén helyezkedik el. Elég nagynak tűnik. Kívülről. Ugyanis érkezésünkkor telt ház van, így kb. fél órát kénytelenek vagyunk várakozni. Rendben. Fél óra lófrálás nem okoz gondot, ebben a hatalmas üzletközpontban. Főleg, hogy az alsó szinten autókiállítás, és táncshow-val egybekötött termékbemutató zajlik. Kecses thai lányok, és még "kecsesebb" thai fiúk ropják a salsát :)

Pontosan 30 perc múlva érünk vissza az étterem bejáratához, és láss csodát a recepciós hölgy szinte ismerősként üdvözöl minket, és már hívja is az egyik alkalmazottat, hogy asztalunkhoz vezessen. Nehéz leírni (és talán még leírva sem tudom átadni) azt az örömérzetet, ami ebben a pillanatban megszállt. Érkezésünkkor nem kérték el a nevünket, és kíváncsian vártam, hogy fél óra elmúltával mi fog történni. Azt nem mondhatom, hogy XY vagyok, és 30 perccel ezelőtt volt egy asztalfoglalásom... Arcról felismertek, és egyből tessékeltek befelé a többi várakozó közt. Ez -nekünk európaiaknak- merőben szokatlan élmény, talán ezért is villanyozódtam fel ennyire.

Az étterem boxos kialakítású, üveg és fém válaszfalakkal, márvány asztalokkal. És hatalmas. Legalább 50 asztal van itt. Csillog-villog a sok üvegfelület. Az étlap nem kevésbé szegényes. Legalább 30 oldalon keresztül sorolják fel a választékot, bár ugyanaz az étel szerepel magában, szettben vagy csupán pár oldallal később egy másik körettel. Ügyes. 

Tanácstalan vagyok. Az első biztos pont, hogy szakét, azt biztosan rendelni fogok. Ismerem már a szamurájos filmekből...Na, meg szushit, az olyan nemzetközi... Szerencsére sógornőm magabiztosan kezdi el sorolni: jaki tori, szaga naki, teri jaki, móka miki, stb. :) Mikor felém fordul a pincér, lazán csak ennyit szólok: szaké! Erre rezzenéstelen arccal visszakérdez: Hideget vagy meleget? Majdnem megfogott, de a tapasztalt, japán étterembe járók higgadtságával közlöm: Meleget! Plusz, mivel elég leveses vagyok, gyorsan rábökök az étlapon egy kimondhatatlan nevű levesre. Ezt megfejelem egy omlettnek kinéző étellel. Hát, így zajlott az első rendelésem, egy japán étteremben...

Amíg várakozunk, tüzetesebben szemügyre tudom venni a helyet. Teljesen nyitott az egész. Be lehet látni a konyhába, és látható, ahogy szorgoskodnak a szakácsok. Máris érkeznek a rendelt üdítők és a meleg szaké agyagpalackban(!). Hmm, nem is rossz, ez a meleg rizsbor... Sőt... Gyorsan lehajtok még egy kupicával... Máris kezd melegséggel megtelni ez a hely, és a sok üveg-fém felület árasztotta klinikai hangulat is oldódik...

Hamarosan megérkeznek az ételek is. Levest mindenki kap. Furcsa. Lehet, hogy valamelyik megrendelt szett tartalmazza? Vagy az étkezés alapvető része? Ki tudja...

A tálalásnak nagyon értik a módját. Az az érzésem, hogy mindent mértani pontossággal raktak a tányérra, ügyelve a színek harmóniájára. Nagyon étvágygerjesztő! Lássuk az ízeket. Először jön a szushi, ilyet már ettem máshol is korábban. Van hozzá valami tengeri alga féle, wasabi meg különféle szószok. Minden finom, bár nem minden tengeri herkentyűt tudok beazonosítani illetve a moszat fogyasztásra sem fogok rászokni. A fényképen "omlettnek látszó tárgy" inkább ilyen tojásos, töltött lepény. De ez is nagyon ízletes. A végére marad a leves, amely nem egy nagy durranás. Inkább híg löttynek nevezném... Bár lehet, hogy csak az én, levesekkel szemben támasztott követelményeim túl magasak :) A japánok biztos büszkék rá, mert mindannyiunknak hoztak belőle... Az árak tekintetében is szerények maradtak. Ezért a rengeteg kajáért és italért 1200 baht-ot fizettünk (kb. 7000 Ft) négy személyre. Ami itt thai viszonylatban kissé magasabbnak tűnik, de gondolom pl. Budapesten egy japán étteremben személyenként fizetnénk ennyit vagy még többet.

Összefoglalva ez egy szuper hely volt, szuper kiszolgálással, ínycsiklandozó tálalással és az ételek többsége is finom volt, de számomra továbbra is a thai konyha a Nr. 1.

Legújabb "agyszüleményem"

Az utóbbi napokban kissé másfelé kalandoztam, sok szeretettel nyújtom át ennek eredményét:

 

Persze ezzel nem szakadok el a gyökerektől, már készül az újabb thai bejegyzés egy japán étteremben megélt lakomáról :) Hamarosan ezt is feltöltöm.

Wat Phra Nang Sang, egy legendákkal teli templom

Thalang központjának közelében fekszik Phuket legrégebbi temploma. Több, mint 500 éves. Többször elhajtottunk díszes kapuja előtt, de nem mentünk be körül nézni. Aztán csak eljött ez a pillanat is...

Kora délutáni forróság, sehol egy teremtett lélek. Szinte áll a levegő. Kissé meghökkentő a stílus, de feleségem rögtön "képben van". Íme egy nagyszerű példája annak, hogy fér meg egymás mellett a kínai és a thai vallás, illetve építészeti stílus. A homlokzaton a jól ismert kínai sárkány, az előtérbe belépve pedig egy oszlopokkal tagolt "kerengő"-be jutunk. Körben a fal mellett székek, padok és egy bőrszék :) Nem tudom kinek van fenntartva, de elővigyázatosságból inkább az egyik padot választom csendes elmélkedésemhez.

Bal kéz felől a több évszázados épület, jobbra pedig a modern, elhúzható üvegajtós kerengő bejárata. Megférnek egymás mellett a stílusok :)

Felmegyünk pár lépcsőn és belépünk az öreg szentélybe. Mindent ural a piros szín, a falakon mindenfelé festmények Phuket történelméből, a thai emberek életéről és helyet kaptak a kínai állatövi jegyeket bemutató képek is. A díszes oltár előtt néhány könyv és füzetecske elszórva, sajnos mind thai-ul van, ebből nem tudok meg sokat. A falakon a képeket már ellátták angol feliratokkal is, ezzel már ki tudjuk egészíteni csekély ismereteinket :) Meglep, hogy mennyi történet és legenda lengi körül ezt a helyet.

 

 

Az első a templom nevéhez és építésének körülményeihez kötődik. A templom neve ugyanis magyarul: "királynő által épített" és egy hercegnőről szól a történet. Ugye mennyire passzol a kettő? :)
Tehát a legenda szerint egy halálra ítélt hercegnő utolsó kívánsága az volt, hogy hadd tehessen egy zarándokutat a kivégzés előtt. Így jutott el Phuketre, és ezen a helyen kezdeményezte egy templom felépítését, ezzel is elősegítve a buddhizmus térhódítását. Kivégzésekor a vére fehérré változott, ezzel is bizonyítva ártatlanságát.

Aztán itt van a kincses-térkép legendája. Állítólag a burmai háború idején a támadók szentül hittek abban, hogy a felépült templom egy térképet rejt, ami hatalmas kincshez vezet. Hatalmas erőkkel támadták a helyet, de hála a két hősnőnek (Lady Chan és Lady Mook) kísérletük kudarcba fulladt. Mindez 1785-ben történt. Hősiességüknek emléket állító szobrot megtaláltuk az udvarban, illetve őket ábrázolják a közeli körforgalomban felállított szobrok is.

Van itt egy 50 éve meghalt monk múmiája is, ami szintén legenda marad számunkra, mivel nem tudtuk megnézni. Több épületben éppen restaurálás folyik, az udvaron glédában állnak az ideiglenesen kitelepített szobrok és bútorok. Semminek sem tudjuk hol lesz majd a helye , illetve ott marad-e? Kivéve ezt a fát :)

Bekukkantunk az egyik épületbe, ahol jómunkás emberek rohangálnak malteros vödrökkel, persze mezítláb, cipőjüket a bejárat előtt hagyva, ahogy az illik. A nagy felfordulás közepette is megmaradt egy kis oltár, ahol füstölőket gyújthatunk.

Szóval visszatérve a mumifikálódott monkra, állítólag semmilyen kezelést, eljárást nem végeztek rajta halála után, a teste mégis megmaradt. Halála előtt sokat koplalt és valami rejtélyes folyadékot iszogatott. Ez az összes infóm róla...

Végül a kézzelfogható bizonyíték, ami nem legenda, állíthatom. Az 1970-es években az egyik buddha szobor belsejéből előkerült egy ónból készült buddha fej, ami a legnagyobb a világon (mármint az ónból készült fejek közül). Továbbá harmonikaszerűen összehajtogatott képeket rejtett, melyeket a régi épületben állították ki és saját szemünkkel láthattuk.

A kincses-térkép és az állítólagos kincsek a mai napig nem kerültek elő, úgyhogy aki arra jár, járjon nyitott szemmel :)

Vidámsággal teli, boldog új évet kívánunk :)