Bamboo rafting

Egy újabb bájos-thaios esemény. Elhatároztuk, hogy benevezünk egy egész napos programra, melynek egyik állomása a bambusz tutajozás.

Kisbuszunk le is szállított minket a kiindulási pontra. Sehol senki. Egyelőre. Jó helyen kell járjunk, mert a part mentén ott sorakoznak a tutajok és mellesleg egy népes csapat is várakozik már itt. Oroszok. Már a parton vannak ;)

Kisvártatva, nagy porfelhő közepette befut a stáb, fürtökben lógnak a terepjárón. A hierarchia alján lévők lázasan pakolják vízre a tutajokat, a többiek a munkavezetők. Többen is egyszerre. Kettesével ülünk egy tutajra. Először az oroszok, majd mi. Farangnéval utolsónak szállunk be. 

Kedves mosolygós tutajost kapunk. Nem túl beszédes, de nem is baj. Viszont nagy természetbúvár! 50 méterenként a parthoz kormányozza a tutajt és büszkén mutogatja: béka. Még egy. Meg még egy... Egyáltalán nem nyűgöz le. Valami mással akar előrukkolni. Látom, ahogy kémleli a partoldalt. Mit keres? Kígyót? Vagy krokodilt? NIncs sikerélménye. Elégedetten mosolygok...

Nagyon sekély a folyómeder az évnek ebben a szakában. Éppen még tutajozható. Sokszor érezzük, ahogy a kavicságyon csúszunk. Esős évszakban biztos adrenalinserkentőbb ez a kirándulás. Szép lassan csordogálunk lefelé. Mi a tájat csodáljuk, tutajosunk nyakasan tovább fürkészi a part menti susnyást. Egyik kanyarban feltűnik egy fotós. Olyan tájidegen a nagy bambuszbokrok között. Mindenkit lefényképez. Hát persze! Ezt lehet majd a végén megvenni...

Folytatjuk utunkat, kissé lemaradva a többiektől. Kétoldalt a hegyoldalban csodálatos olajpálma ültetvények. andalító ez a nyugalom...

Emberünk hirtelen vízbeugrik és veszettül kezdi tolni a tutajt. Mire készül? Á! Egy "zúgó" közeledik! Kell a lendület, nehogy fennakadjunk a sekély vízben. Felgyorsult szívveréssel és mintegy 5 km/h sebességgel robogunk lefelé. Hála kísérőnknek, fennakadás nélkül ússzuk meg a mintegy 5 méteres távot, és ezt hangos tetszésnyílvánítással díjazzuk. Emberünk büszkén kihúzza magát és kétszer akkora lelkesedéssel keresi tovább a békákat és kígyókat. Mi pedig fontolgatjuk a további tetszésnyilvánítás létjogosultságát.

Kis gyaloghíd ível át a folyó felett. Emberi kéz nyoma. Kisvártatva meglátjuk a lakóházat is. Nagy, facölöpökön álló bambuszkunyhó. A ruhák ott száradnak az "erkélyen". Mikrotelepülés. Kíváncsi lennék, hányszor jár erre a postás meg a vízóraleolvasó :)

 

Lassan utolérjük a többieket. Egyre több a sekély rész, ahol úgy kell átráncigálni a tutajt. Kísérőink alaposan megizzadnak, tutajosunknak még a papucsa is elszakad a sok fel-le ugrálásban. Az út végén némi borravalóval kárpótolni kell!

Most ez az elsőszámú feladata, a béka keresgélés háttérbe szorult. Szerencsére. Addig is figyelgetjük a velünk utazó hernyócskát...

Hamarosan kiszélesedik és kiöblösödik a folyó. Kikötünk a partmenti fövenyen. Azt mondják itt lehet fürödni, aki akar. Ők a partról nézik. Lelátni a félméteres víz aljára, de kevés embert csábít a feltérképezetlen folyómeder. 

Így nem sok pihenőt hagyunk nekik, inkább menjünk tovább. Jól van, mondják mosolyogva. Ők már tudják, hogy kb. 50 méter van hátra a kikötőig. Kissé csalódott vagyok, eltutajozgattam volna még egy kis ideig. Max. 1 órát lehettünk vízen. Kiszállunk és vár minket az ebéd. 

25-30 ember kiszolgálására alkalmas 'étteremfélében' ültetnek le minket. Nagy tálcákon, akkora adagokat hoznak, hogy felét sem bírjuk megenni. Jól sejti ezt az a két kutya is, akik epekedő pillantással helyezkednek el lábamnál. Az idő nekik dolgozik. Jól laknak ők is. Ez igazán fennséges lakoma volt, irány következő állomásunk: az elefánt szafari.

Big Buddha

Ha nem is pályázik a világ legnagyobb ülő buddhája címre, a méretei akkor is lenyűgözőek. Ha a sziget déli részén járunk, mindenképp feltűnik a hegy tetején magasodó szobor. Mi is kocsiba pattantunk, hogy közelebbről is megvizsgálhassuk.

Mintegy öt kilométeres, kanyargós út vezet felfelé, mire elérjük a parkolót. Út közben megállunk ebédelni és azt hiszem csúcsot döntünk fizetéskor. Persze negatívat. Hármunknak leves+főétel+ital összesen 160 baht (kb. 1000 Ft). Bár egy szót sem beszéltek angolul, de volt angol nyelvű étlap, és a kaja roppant finom volt. 

 Még javában folyik az építkezés, de már megszentelt helyen járunk. A bejáratnál minden fedetlen vállú és térdű nőszemély kap kendőt, hogy takarja el ezeket a testrészeket :)

 Az egész komplexum adományokból épül fel, mindenfelé perselyek találhatóak. Önkéntesek árulnak különféle kegytárgyakat, monk ajándékcsomagokat. Az egész szobor fehér márványlapocskákból épül fel, és 100 baht ellenében lehet vásárolni ilyen lapot, melyre bármit írhatsz és azt azután beépítik a szoborba. Állítólag nagy szerencsét hoz. Mint az a több száz vagy ezer csengettyű, melyet szintén megvásárlás után helyeznek ki.

Aztán van itt kámforos kenőcs, amit a monkok készítenek. Ez eszméletlenül jó és hatékony. Fejfájást és izomfájdalmat játszi könnyedséggel szüntet meg.

 Felsétálunk a 78 lépcsőfokon (nem én számoltam meg:) a szoborig. Thai nevén a Phraputthamingmongkol Eaknakakiri-ig. Szabad fordításban: olyan nagyszerűen nagy, mint maga a szerkezet. Hmmm? Tanulmányoznom kell még ezt a kultúrát!

Valóban, a szobor 45 méter magas, és 25 méter átmérőjű alapzaton áll. Azt írják ,hogy a szemek behelyezése decemberben várható. Gondolom ez lesz a végső munkálat...

A 'kisebbik' szobor már láthatóan elkészült, ez csak 12 méteres, és ragyogó hátteret ad a fényképezkedéshez. 

Távolabb munkások csoportja töpreng a további munkafázisokon. Elnézem őket, ahogy dolgozgatnak, vidáman csipkelődnek egymással, akár a gyerekek :) Éppen hordóvárat építenek...

 Magányos társuk eközben elmélyülten dolgozik.

A szobor belsejében még sok a tennivaló, de adományt már itt is gyűjtenek :)

Csodálatos a panoráma és a gong biztosan azt jelzi, hogy kész az ebéd.

Mindenfelé, mindenféle szobor, csak arra várnak, hogy helyükre kerüljenek. 

Ide vissza kell jönni, ha egyszer elkészül.... Ilyesmi látvány kell, hogy fogadjon:

Majom templom

Krabi-ból hazafelé, félúton található egy több száz éves buddhista szentély (Wat Tham Suwannakuha), melyet egy természetes mészkőbarlangban  alakítottak ki. Zárás előtt nem sokkal érkezünk. Dióhéjban: kevés turista, rengeteg majom és kosz.

Háttérben néhány bódé. Banánt és egyéb majomcsemegét árulnak. Elmés! A turisták felvásárolják a készleteket és megetetik a majmokkal, akik türelmesen várják a kaját. A türelmetlenebbek pedig lopnak a standokról :)

 









Némelyik makákó a pofazacskójában készletezi el a finom falatokat:

 A bejáratnál tábla figyelmeztet: ne fogyasszunk whisky-t vagy ne kínáljuk meg a majmokat? Nyelvtudás hiányában nem egyértelmű.

Nem hoztunk magunkkal alkoholt, de van nálunk két banán, ami gyorsan elfogy. Ezután gyorsan csökken népszerűségi mutatónk a majmok körében, kivéve egy kölyökmajmot, aki kitartóan igyekszik felmászni feleségem lábán. Pedig az nem sárga és görbe. Amott meg megy az önfeledt hancúrozás, mókázás...

Néhányan csendesen iszogatnak és van aki mélyebben a kút fenekére néz.

 A barlang bejáratánál jelképes (20 baht) belépőjegyet szednek. Az első barlang kb. 40-50 méter hosszú lehet és tele van szobrokkal, köztük egy 15 méteres fekvő buddhával. Mögötte lépcsőkön lehet felmenni egy kis szentélyhez. A kíváncsi macska is a tárlat része.

Van itt továbbá egy nagy 'Chedi' (síremlék) a 160 évvel ezelőtt élt kormányzócsalád csontjaival, akik felépítették ezt a szentélyt a barlangban.

Aztán itt vannak a napok buddhái. Hétfő Buddha, kedd Buddha, és így tovább. Attól függően, hogy milyen napon születtél. Ez hasonló lehet a katolikus védőszentekhez. Jósoltatni is lehet egy elektromos 'szerencsekerékkel' :)

Egy lépcsőn lehet  felmenni a következő barlanghoz, ami már nem szentélyként működik, viszont itt gyönyörű cseppkövek vannak. Rögtön egy látszólag hatástalan tábla fogad: ne firkálj a falra!

Csúszós lépcsőkön lehet felkapaszkodni a barlang végéig. Csodálatos látvány! Egyik mélyedésen keresztül áramlik a fény...

Visszatérve az első barlangba, érdekes felfedezést teszek. Írtuk már, hogy itt mezítláb kell belépni az otthonokba, templomokba. Különös figyelmet fordítanak arra, hogy lábuk ne irányuljon senki felé, ha leülnek. Szóval nem gondolom, hogy itt arról lenne szó, hogy kicsi lett a vitrin :)