Tovább a nagyobbik szigetre, Phi Phi Don-ra. Első megálló: Monkey beach. A partot ellepő majmokat lehetett etetni és fényképeszkedni velük. Előtte valaki jópofán mesélte, milyen veszélyesek. Ha két banánod van, és csak az egyiket adod oda, akkor rád támad. A nyaki ütőérre megy, mint a nyúl a Gyaloggalopp-ban. Feltűnően banán nélkül, tisztes távolságból figyeltem az eseményeket. Vérrontás nem történt, mentünk tovább.
Loh Dalam bay-en kötöttünk ki, itt várt minket egy kiadós, svédasztalos ebéd.
Jóllakottan elhevertünk a strandon, és fél órás szieszta után indultunk tovább a Hin Klang korallzátonyhoz.
A reggeli eligazítás óta erre az alkalomra vártam, hogy kipróbálhassam a sznorkel-cuccot. Szivárgott bele a víz, bárhogy is állítgattam!!! Kb. fél percig bírtam önfeledten nézelődni, aztán ürítés.
Azt a színorgiát! Mindenféle színű és csíkozású hal, tengeri csillagok a színpompás korallok között. Az idegenvezető szerint, ha szerencsénk van, cápát is láthatunk. Nem volt.
Indultunk tovább Hat Yao-ra. Itt is strandolás, egyeseknek sznorkelezés, mi a változatosság keedvéért kagylót gyűjtöttünk. Dzsekszperó (így neveztük el menetközben az egyik kísérőnket) fel sem akarta engedni a hajóra a gyűjteményünket. Aztán feleségem gyönyörű mosolyától megengesztelődött :)
Visszaúton már simább volt a víz, kevesebbet pattogtunk. Élménydús egy nap volt! Az ellátás is kitűnő volt, folyamatosan szolgálták fel a vizet és üdítőket, illetve gyümölcsöket: ananászt, dinnyét, banánt is kaptunk.
Délután 5 óra körül értünk vissza a kikötőbe. A Phang Nga Eco Tourism-mal utaztunk, megérdemel egy kis reklámot :)
Vannak témák, melyek ecsetelése nálam szakavatottabb személyt illet. Ilyen a vásárlás, az öltözködés, a háztartás és a thai konyha. Fogadjátok sok szeretettel feleségemet, aki hamarosan új bejegyzésekkel jelentkezik :)
Bármely utazásszervezőt keressük meg, biztosan van 'Phi Phi Islands' is a kínálatában. Évente többszázezer turista keresi fel ezt a hatalmas mészkőszirtekből és pálmafákkal övezett, álomszerű öblökből álló gyöngyszemet.
Reggel fél 9-re kellett kint lennünk a Royal Phuket Marinában.
Aki akart, ingyen kölcsönözhetett sznorkel-felszerelést. Mondtam, én nem kérek, mert ott lapult a táskámban a teszkóban vásárolt szett. Igen, itt is van, csak zöldben :)
Rövid eligazítás után kaptunk színes öntapadós martricát a pólónkra, hogy biztosan jó hajóra szálljunk fel. Három csoport volt, először a zöldek hajója futott ki. Ők is Phi Phi-re mentek. Félúton utolértük lerobbant hajójukat, dobtunk át nekik egy csavarkulcsot és otthagytuk őket a nyílt vizen. Csípem ezt a thai lazaságot :) Bár ehhez a megfelelő hajóban kell ülni...
Utána futott ki a kékek hajója, fedélzetén egy tucat vidám fiatalemberrel. Ők a James Bond sziklához mentek, és este, mikor újra találkoztunk, egyiknek a feje, másiknak a lába volt bekötve. Nagy bölénykedés lehetett...
Végül a lilák, azaz a mi hajónk futott ki. Jól választottunk :)
Ja, előtte fényképeszkedés a kikötőben, melyet az utazás végén meg lehetett venni, csinos kis képkeretbe csomagolva.
A speed boat orrrészében foglaltunk helyet, igazi kalandoroknak való hely. Pattogtunk mi is a hajóval együtt a hullámokon. Ügyesen kellett kapaszkodni, nehogy megnyekkenjen a derekad. Csak erős idegzetűeknek :)
Az idegenvezető nagyon vicces thai fickó volt, az úton jókat nevettünk, és neki is köszönhető, hogy a kirándulás fantasztikusra sikeredett!
Odafelé úton - 30 perces pihenő gyanánt - kikötöttünk egy kis szigeten, ahol lehetőség volt sznorkelezésre, a szerelés kipróbálására. Én inkább kagylókat gyűjtögettem és banánnal etettem a halakat.
Tovább indultunk, először a kisebbik szigetre, Phi Phi Ley-re. 100 méter magas, teljesen függőleges sziklafalak mellett hajóztunk el. Először a Viking-barlanghoz vittek minket. Sajnos, nem lehetett bemenni, fegyveresek őrizték! Kiderült, hogy a barlangban lakó kazári fecskék fészkeit vigyázzák. Számomra nem volt világos, hogy a fecskék nyugalmára vagy az értékes fészkeikre felügyelnek. Főleg a kínaiak körében népszerű madárfészek-leves alapanyaga (mármint a fecske nyálával összetapasztott fészek) híres revitalizáló erejéről, és állítólag 100 ezer (!) baht-ot is fizetnek a jobb minőségűért a szabadpiacon.
Majd a Pileh-öböl következett, ahol ismét lehetőség nyílt a fürdőzésre és sznorkelezésre. Még mindig vártam a megfelelő pillanatra...
Tovább indultunk, megkerülve a szigetet, következett Maya bay. Ez a hely 'A part' című film bemutatásakor robbant be a köztudatba (a Leonardo DiCaprio játszotta főszereplő úgy döntött, hátat fordít a civilizációnak, így érkezett ebbe az elhagyatott lagunába). Púder finomságú, fehér homok, türkízkék tenger és körben a toronymagas mészkőfalak. Szépségesebbet álmodni sem lehet!
40 perc a Paradicsomban, de rövid idő... hiába köt minket a menetrend.
Ez a strand két dolog miatt marad emlékezetes számomra: a thai masszázs és a muszlim étterem.
A víz nem tűnt olyan tisztának,mint a többi helyen és sok volt a hajó, ami kissé zavarta a fürdőzést. Néha elvágtatott egy lovas, mert lovaglásra is lehetőség van.
A parton egymásba értek az éttermek, kínálva a wienerschnitzeltől a pizzákig mindent. A masszázs után gyorsan be is dobtam egy Calzone-t :)
A strandokon egyébként sok helyen hírdetik a masszázst, általában 300 baht-ba kerül és egy órás (de láttam már 200 bath-ért is). Vannak továbbá mobil masszőrök, akik lábmasszázst végeznek, míg te a napágyadon heverészel.
Mi egy, a parttól nem messze lévő masszázs szalonba mentünk be (ismerős ajánlotta), ahol lágy zene fogadott a kellemesen légkondizott helyiségben. Kedvesen mosolygó hölgyek kísértek a kb. 200x120 cm-es ágyakhoz, és annak sem hervadt le a mosolya, aki engem kapott. A svéd masszázssal ellentétben ezt a masszázst ruhában végzik. Mindkét részről :)
Teljes testmasszázs a talpadtól a fejed búbjáig. Alapos bemozgatás után nekiállt összecsomagolni. Sajnálom,hogy nem láthattam kívülről, hogyan csinál a kétméteres farangból 80 centiset...
Néhány demo, ha valaki nem ismerné:
A legkellemesebb része az volt, amikor szólt, hogy készen vagyunk :)
Az igazat megvallva a végére jól felfrissültem, de menet közben néha össze kellett szorítani a fogamat.
Egy másik alkalommal egy muszlim étteremben ebédeltünk. Phuketen többségében buddhisták élnek, de a népesség egyharmada muszlim. Megismerni őket jellegzetes öltözékükről és rengeteg mecsetet látni szerte a szigeten. A konyhájuk is kellemesen fűszeres, étvágygerjesztő. A földön (szőnyegen) ültünk, és som tamot (zöld papaya saláta szárított rákocskákkal), sült csirkét rizzsel, és ráksalátát ettünk, ez utóbbit közepesen csípősen kértem. Tudni kell, hogy itt a chili paprika a legfontosabb fűszer, és ha valamit nem csípősen kérünk, akkor is található benne :) Közepesen csípőset már sírva eszed.
A csirkét egyébként mindenhol nagyon finoman csinálják, azt bárhol kérhetünk, nem fogunk csalódni. A disznóval és a marhával már ért meglepetés, amikor nem azt kaptam,amit vártam. Persze, nem egy muszlim étteremben, mert ott hiányzik a disznó az étlapról.
Phuket Fantasea - szintén egy felejthetetlen élmény!
A magát éjszakai speciális kulturális parkként reklámozó létesítmény a sziget nyugati partján, Kamala mellett helyezkedik el. Többször elautóztunk a kívülről is impozáns épületek előtt, és eldöntöttük, hogy a gyerek születésnapjára megajándékozzuk magunkat is egy belépővel :)
Az 1998-as nyitás óta több, mint 10 millió látogatója volt, köztük hírességek, politikusok, királyi család tagjai, stb. Talán Miss Universe döntőt is rendezhettek itt, legalábbis a falon ott lógtak a lányok fényképei, köztük a magyar szépség.
70 felmatricázott kisbusszal szállítják a vendégeket a szállodákból Phuket és Khao Lak egész területéről. Elnyerték a Thaiföldi Turizmus Legkitűnőbb Látványosság-díját. Na, ennyi elég is a marketing dumából...
Este 6 körül érkeztünk, nem sokkal nyitás után. A pénztárnál már elkezdődött egy procedúra, melyet leginkább a kontroll, a biztonság és tervszerűség szavakkal lehet jellemezni, (ami szokatlan a thai-októl, kiváncsi lennék a menedzsment összetételére ;) Egy öntudatos alkalmazott igazgatta az érkező tömeget. Csoportonként csak egy ember mehetett a pénztárhoz, őt is előzetes adategyeztetés után már név szerint szólították! Aztán kiderült miért: ilyen informatív belépőjegyet még nem nagyon láttam! Majd biztonsági kapu és csomag átvizsgálás következett 'Fegyvert bevinni tilos' táblákkal. Mi lesz még? Nem fogjátok elhinni, az előadás előtt le kell adni minden képi- és hangrögzítésre alkalmas eszközt. Engem még egy kedves thai hölgy finoman meg is motozott, mert gyanúsan dudorodtak a zsebeim :)
De ne szaladjunk ennyire előre, mert az előadás csak 21 órakor kezdődik, addig van még majdnem 3 óránk... ami kevésnek is bizonyult :)
A "Carnival Village"-ben souvenir üzletek sora, kézművesek bemutatója a fafaragótól az üvegművesig, ügyességi játékok töménytelen mennyiségben a híres Similan-szigetek aranyos kis tengerlakó figuráival, fehér tigrisek palotája és tündér kastély. Ékszerüzlet (Swarovski-kristályból kirakott páva potom 2 millió baht-ért), Varázslatos Fotó Shop, ahol tradícionális thai ruhákba lehetett beöltözni, és különböző díszletek előtt fényképeszkedni. Fotó elefánttal, kis tigrissel, majommal. Szabadtéri színpad thai táncosokkal. Lehetett elefántra ülni. Még a mosdók is annyira egyediek,hangulatosak!
Felsorolni is sok :)
Következett a "Golden Kinnaree" (egy érdeles félig ember, félig madár kinézetű mitológiai alak) nevezetű büfé-étterem, amit ha nem látok, el sem hiszem. 4000 (!) férőhelyes, svédasztalos kialakítású étkezőben mindenféle thai finomság és néhány nemzetközi konyha (japán, indiai, olasz) remekeit kóstolhatjuk. Az ital fogyasztást külön kell fizetni.
Jólakottan, tele bendővel közelítjük meg a színház épületet, a "Palace of the Elephants"-t, mely nem kevésbé gigantikus: 3000 ülőhellyel. Végigmegyünk a korábban leírt ellenőrzésen, leadjuk a fényképezőket és a mobilokat. Előzetesen olvasgattam a brossúrát, hogy ilyen show meg olyan látványelemek, grand finálé 30 elefánttal, blablabla...
...aztán úgy jártam, mint Józsi bácsi a repülőgépen. Nem hittem volna hogy...
Egyszerűen lebilincselő volt! Óriási élmény, egyszerű történettel, de káprázatos koreográfiákkal! Árnyjátékok, légi balett, állatszereplők, pirotechnika, lézer show. Szerintem érdemes kicsivel többet áldozni a kiemelt ülőhelyekért (gold seats), mert ilyet ritkán lát az ember.
Közel 2 órás volt az előadás, visszakaptuk leadott eszközeinket és elindultunk a közeli bárba inni valami alkoholosat. A színpadon egy thai banda rock&roll-t játszott thai stílusban. Egészen addig ragadtatták magukat, hogy a gitáros 10 centire bemozgatta gitárját és a vokálos csajnak is lobogott a copfja :)
