A 10 órás repülőút számomra nagyon lassan telt, bár az Air Berlin mindent megtett, hogy gyorsabban 'repüljön' az idő. Szinte folyamatosnak tűnt az étel és ital felszolgálás, még egy kis szundikálásra is futotta az időből (már aki nem akart videót nézni).
Végül megkezdtük az ereszkedést és a felhők közül megláttuk a napfényes Phuket szigetet. Már ki lehetett venni a tengeren halászó kishajókat és a pálmafákkal tűzdelt tengerpartot.
Feltárult a repülőajtaja és megláttam az első mosolygó, thai embereket. Sawatdee-krap! (azaz jónapot) köszöntöttem őket vidáman a már előre betanult thai üdvözlessel. Az előtérben sógórnőm már várt minket és kiléptünk a reptér épületéből a szabad ég alá. Rögtön megrohantak a fuvarra várakozó taxisok, furcsa volt a már-már erőszakosnak tűnő rámenőségük (és akkor még nem találkoztam a helyi taxi, azaz a tuk-tuk sofőrjeivel).
Az első,amit nagy felkiáltással üdvözöltem, az a rengeteg Toyota volt. Kedvenc autómárkám :)
Elindultunk a szálláshely felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése