Thaiföld vallási élete III. – Élet a wat-ban és a wat-ok körül I.

Thaiföldön egyes források szerint 27 000, más adatok alapján csaknem 32 000 buddhista templom, azaz wat található, legtöbb közülük vidéken. Mondhatjuk hát, hogy se szeri-se száma thaiföldön a wat-oknak ( – vagy legalábbis, nem számolták meg őket? Csakúgy, mint az embereket? Thaiföld lakóinak számára közelítő, becsült adatok vannak… De ezt majd máskor, bővebben :)

Tehát a wat-ok a falvak szélén, nem ritkán azoktól néhány kilométer távolságban helyezkednek. A hagyományos buddhista templom valójában egy meglehetősen nagy, akár több hektáros területen elhelyezkedő, fallal körülvett impozáns épületegyüttes, mely a következő részekből áll:

 

Központi és egyben legimpozánsabb, legmagasabb épülete a kúp vagy harang alakú chadi (thai-ul írva: เจดีย์), melyen sok-sok emeletet megmászva jutunk a tetejében őrzött Buddha-ereklyékhez. (Érdekes volt számomra, hogy míg a katolikus templomokban oly féltve, gyakran a hívők számára soha nem is láthatóan őriznek ereklyéket, addig itt egy üvegbúra alatt, sok-sok drágakővel díszített környezetben bárki bármikor megtekintheti a féltett kincset, ha megmássza a lépcsőket. Nálunk a legtöbb katolikus templomba be se lehet menni csak úgy – merthogy zárva vannak. Nemhogy ereklyét „nézegetni”…!)

A vihan, vagy páli nyelven vihaan (thai-ul วิหาร) arany buddha szobrokkal és falfestményekkel gazdagon díszített tágas csarnok, a szerzetesek találkozó és meditáló helye. (A Wat Chalong-ban több száz szobor található ebben az épületben - Farang párom tett fel képet róluk erről szóló írásában.)

A mondop (thai-ul มณฑป) egy általában nyitott, négyzet alakú, boltívekkel határolt, piramis alakú tetővel fedett épület, melyben szertartásokon használt szövegek és tárgyak vannak.

A sala (thai-ul ศาลา) egy pihenésre vagy egyéb tevékenységre használt pavilon. Nevének jelentése szanszkritül iskola vagy menedék – itt mesélik tanulságos történeteiket a tanítványok vagy a menedékre vágyók számára az öreg szerzetesek.

A bot (โบสถ์) vagy ubosoth (อุโบสถ์) a legszentebb imádság szobája, vagy más néven „a felszentelés csarnoka” – az új szerzetesek itt teszik le fogadalmukat.

Építészetileg hasonló a vihan-ra, a fő különbség az, hogy a bot nyolc sarkában sarokkövek vannak, megvédendő az épületet és a benne tartózkodókat az ártó szellemektől. Általában gazdagabban díszített, mint a vihan.

Minden wat-nak van saját tripitaka-ja, azaz könyvtára (thai-ul หอไตร), ahol a buddhista írásokat tartják.

A sala (ศาลาการเปรียญ)mostanra egy többcélú terem lett. A régi időkben ezt a helyiséget csak a szerzetesek használták, és ők is csak tanulásra.

Található még ezeken kívül egy höding (หอระฆัง), azaz harangláb, valamint a hökong (หอกลอง), a dobtorony, ahol impozáns gong csüng alá, amelyből az étkezések, meditációk, szent foglalatosságok kezdetét jelzik a szerzetestársaiknak az ezzel megbízottak.

A szent épületektől elkülönülten állnak a szerzetesek lakóépületei, melyet kuti-nak (thai-ul กุติ) hívnak.

Néhány wat-ban ezeken kívül van egy mauzóleum-jellegű, egyszerű épület is, amelyben a templom életében jelentős szerepet játszó vezetők, valamilyen hőstettet véghezvitt, vagy szellemiségükkel kiemelkedő, megvilágosodott szerzetesek ereklyéit, használati tárgyait, esetleg – mint a Wat Chalong-ban is, amelyről Farang párom már beszámolt – viaszmását őrzik. (Brrr, a Wat Chalongban félelmetes, lenyűgöző, lélegzet-elállító ez a hely! Egy lábakon álló egyszerű kis épület, a monk lakások és a „piactér” mellett. Nem tudtuk mi van benn, gyanútlanul besétálunk, és ott ülnek Ők. Hárman, a valósághoz úgy hasonlítón, hogy napokig azon témáztunk: biztos, hogy élnek! Biztos, hogy valami meditációs gyakorlatot folytatnak! Aztán thai barátaink csak rejtélyesen mosolyogtak kérdéseinkre, és azt mondták, hogy viaszfigurák. Valóban, az internet is azt írja. De meg kell mondjam: én a magam részéről még mindig nem vagyok ebben olyan biztos. A monk-ok ott jelen vannak, ez 100%. Nem kellenek különösebb extraszensz képességek érzékelni őket. Így még az is lehet, hogy az igazi testük üldögél ott… Ismét brrr, csodálatos, misztikus kelet…! :) )

A paloták és templomok tetejét a legtöbb dél-kelet ázsiai országban, így Thaiföldön is gyakran díszítik chofah-val (ช่อฟ้า), ami úgy néz ki a tetők csúcsán, mint egy karcsú, vékony madár. Ő ott a tetőn a szanszkrit nevén Garuda-nak tisztelt, a hindu mitológiában Visnu istent megtestesítő, félig madár-, félig ember-testű mitikus lény. (De hogy hogyan kerül egy thai wat tetejére és az esztétikai értéken túl mi célt szolgál ott, amikor a thai theravada buddhisták nem istenhívők, arra nem sikerült rájönnöm. Esetleg, ha valaki tudja, segítsen ki, kérem.)

Mindenesetre, létezik belőle "stilizált" változat, és van olyan amelyiket madár, elefántfej vagy hal díszít.

A wat építését egyébként soha nem fejezik be teljesen. Mielőtt az utolsó falszakaszt befestenék, megáll a munka, és az a fal csupasz marad.

A buddhista szemlélet ugyanis úgy tartja, ha valamit befejeztél, ahhoz már nincs mit hozzátenni. Az készen van. És elindul a leépülés, az enyészet felé. Ha tehát épülni akarsz és gyarapodni, bele kell fognod egy új tevékenységbe. Ha tehát befejezed a templomot, állhatsz neki egy másiknak :)

Bár a templom elsődleges feladata, hogy a Nirvánába törekvőket segítse, ennél jóval több funkciót tölt be a falu életében. Egyszerre szolgál hotelként és információs irodaként. Iskola, kórház és gyógyszertár, művelődési és rekreációs központ, valamint – egyáltalán nem utolsó sorban – menedék a mentálisan zavart, és a hajlott korú embereknek. A nagy városokban néhány templom szállást kínál az ott tanuló vidéki diákoknak (ez ám a kollégium!). Mások az árvák és a szegény családok gyermekei számára kínálnak otthont vagy ellátást, alapfokú oktatást. És alkalmanként a fiatalkorú bűnözőket a kolostorokba küldik élni (!), hogy az idős szerzetesek jóindulatú befolyása révén tegyenek szert új életszemléletre és életcélokra. (Khm. Azért volna mit tanulnunk, fejlett nyugatnak.)

Mint itt nálunk a középkori Európában, Thaiföldön is a régi időkben a papok voltak a tanult emberek és a tudósok, akiknek egyik jelentős feladatuk a tanítás volt. A monostorok csendes homlokzata mögött sok falusi fiú tanulta itt is az írást és az olvasást – igaz, hogy ők nem latinul, hanem páli és thai nyelven. Ők is kolostorokban tanulták a matematika alapjait, valamint vallásuk alaptételeit, ami számukra természetesen a buddhista törvényeket jelenti. Az oktatás itt is elsősorban az erkölcsi és a vallási tanokra koncentrált, és a kora thai irodalom is vallásos témákat dolgozott fel – csakúgy, mint nálunk a korai középkorban. Mily kicsi a világ, ugyebár…

S bár Thaiföldön 1887-ben létrejött az Oktatási Minisztérium, az alapfokú oktatás központjai továbbra is a monostorok maradtak. Egészen 1921-ig, amikor is az állami alapfokú oktatás kötelezővé vált. Sok helyütt, főleg vidéken még ma is a szerzetesek a példaképek a gyermekek számára. Sajnos ez a nagyvárosok nihilista, nyugat- és Amerika-majmoló ifjúságára már kevéssé jellemző, mindazonáltal az a jóleső benyomásunk van, hogy – a mi „civilizált” világunkkal ellentétben - Thaiföldön ez emberek még mindig őrzik és ápolják hagyományaikat, valódi értékeiket a lelkükben és továbbadják azt gyermekeiknek. Öntudatukkal és belső tartásukkal egyetemben.

A jellegzetes sáfrányszín köntösű monk-ok a tanítás mellett számos dologgal foglalkoznak. Vannak, akik gyógynövényeket gyűjtenek és azokból gyógyhatású termékeket állítanak elő. (Kedvencem a családban csak „monk-kenőcs”-nek hívott, kámforos, menta- és fahéjolajos készítmény, amely a fejfájástól az ízületi-, csont- és izomfájdalmakig minden kellemetlen tünetet enyhít.)

Készítenek ezen kívül buddhista amuletteket, harangokat, szélcsengőket, melyeket az embereknek osztanak szét, illetve turistáknak pénzért kínálnak :)

Másik fontos „szerzetesi szolgáltatás”, amit a monk-ok végeznek, a tanácsadás. A vezető szerzeteseket gyakran felkérik helyi viták eldöntésére, mert az ő tekintélyük garancia a vitában álló felek számára, hogy döntésük bölcs és méltányos lesz. Felszentelésük előtt ugyanis sok vezető szerzetes aktív világi életet élt, saját családja volt, földet művelt. Ismerik az emberek problémáit, képesek azokat egyedi módon látni és empatikusan kezelni, így jelentősen hozzájárulnak a kisebb-nagyobb közösségek, de az egész társadalom békéjéhez is, erkölcsi tekintélyüket pedig arra használják, hogy józanabb gondolkodásra figyelmeztetik az érintetteket, mielőtt a kisebb viták nagyra nőnének.

folyt.köv.

Öltözködés és vásárlás - 3. rész

A múltkori cipő-sztorikat kiheverve a többi hordanivalóval - ami távolról sem irhát jelent ezen az égövön! - folytatom vásárlási és öltözködési tanácsadó kurzusomat. :-)))

A felsőruházatra érdemes némi gondot fordítani. Ez nem azt jelenti, hogy telepakoljuk a bőröndöt a kedvenc rongyainkkal. De kellemetlenségektől kíméljük meg magunkat, ha végiggondoljuk, hova is készülünk. A trópusokra. Valamint: milyen is itt az időjárás?

Arról errefelé senki sem beszél. Nincs miért, ugyanis.

Itt vagy nagyon meleg van, vagy marha meleg. Esetenként rohadt meleg. :-)

S a különbség csak annyi, hogy - amennyiben nem február vége-április eleje között tartózkodunk itt - gyakran esik. Az eső. A trópusi. Aminek két fajtája van: amikor még lehet autóval közlekedni, és amikor már nem...


Jó kis zuhék, 30 fok, s kilépünk a légkondis lakásból/kocsiból/szállodából a - szaunába!

Könnyű és szellős ruhadarabok viselése ajánlott, melyek esetenként könnyen száradnak :-), valamint védenek a naptól.
Igen bárhová is megyünk, ezt mindig tartsuk észben! : az egyenlítő közelében vagyunk, a trópusi nap süti a bőrünket, a fejünket, szemünket. Ezt ne becsüljük alá, bármennyire napimádók vagyunk és bármennyire edzett is a bőrünk! Sapka/kalap és napszemüveg nélkül ne induljunk sehova a nappali órákban, és gondoskodjunk a megfelelő napvédelemről is.
Rengeteg óvatlan turistával találkoztunk, akik már az első napokban "elintézték" a nyaralásukat: nők vastagon májfoltos, anyajegyes vállakkal, dekoltázzsal; férfiak vörösre égett fejjel és nyakkal, melyen a toka redői hófehéren virítanak... Szánalmas látvány.
Legsebezhetőbb a lábfejünk! Nagyon meg tud égni, sokszor csak másnapra jön elő, amikor már nem tudunk lábbelit húzni és bizony gyakran lábra állni sem tőle. És akkor már hiába csodálkozunk: soha nem szoktam leégni...!

Higgyünk inkább a szemünknek: az üzletekben nem lehet 30 faktor alatt naptejet kapni, és a legnagyobb választék az 50-esből van...
Nem látunk őslakost egy szál gatyában a tűző napon dolgozni, mint odahaza az útkarbantartók... (Csokibőrű thai barátnőnk hosszú nadrágban és könyékig érő ujjú pólóban nem volt hajlandó két percnél tovább a hajó orrában tartózkodni, mikor együtt kirándultunk. Félt, hogy megég a bőre.) Akkor mi várhat itt egy európai hypó-reklámra...?


Nos, ha mindez tudatosodott bennünk, tegyünk néhány alapdarabot - könnyű lennadrágot és -inget, vékony pamutpólót, szellős nyáriruhát - a kofferba. Túlzásba ne vigyük, hiszen itt úgyis meglepjük magunkat néhány szép darabbal.
A bevásárlóközpontokban, az útmenti árusoknál, de még a Wat-okban is hihetetlen színkavalkáddal várnak a kedvesebbnél kedvesebb mintájú pólók, ruhák, nadrágok, melyek, ha az árussal ügyesen alkudozunk és egyszerre több mindent is vásárolunk, az otthoni ár töredékéért vándorolnak át hozzánk.
Ha nem szeretünk vagy nincs kedvünk alkudni, akkor sem csinálunk rossz vásárt, különösen a hipermarketek akcióival. Itt már 79 bahtért (~480 Ft-ért) vehetünk női és gyermek pólókat, 200 baht (~1200 Ft) körül blúzokat, shortokat, még farmernadrágot is!

Másik lehetőség, ha olcsón akarunk vásárolni, a piacok. Itt azonban, készüljünk fel, KÖTELEZŐ alkudni. Különben meglehetősen rosszul fogjuk érezni magunkat, amikor rájövünk, hogy át lettünk dobva a palánkon.
Ezzel kapcsolatban Életem Párja részleteket is közöl az éjszakai piacról szóló korábbi írásában, így nem is ragoznám tovább.
Annyit azonban még fontosnak tartok megjegyezni, hogy a piacon vásárolt holmik minősége, khm... hát, hagy némi kívánni valót maga után. Már csak ezért is célszerű alkudni...


Aki viszont biztosra akar menni az ár/érték arányt tekintve, neki a wat-okat ajánlom!
Igen, mi is nagyon csodálkoztunk először, hogyan kerül a csizma az asztalra, vagyis esetünkben a piac a templomba. De aztán eszünkbe jutott, hogy Aki a kufárokat kiűzi a templomból, Ő nem errefelé lakik... És nyilván ezek az árusok nem azok a kufárok, tehát nézzük csak meg a dolgot közelebbről.
És igen! Klassz ruhák, remek pólók és nadrágok, szépséges strand-, selyem- és kasmírkendők, ajándékok, kütyük és mütyürök - mindez remek áron! És még a remekből is alkudhatunk! Vagy ha mi nem, majd az árus megteszi helyettünk! Ó, ez itt a shopping-mániások mekkája!!! :-)))


Szép holmikat, több alkalommal is ,és a legjobb árakon vásároltunk. És mint törzsvásárlókat, a Wat Chalong EGYHETES VÁSÁRRAL lepett meg minket!!! Ahol ugyan alkoholos italt (hűtött Singha sört) csak pult alól mértek, mert tilos azt a szent területen fogyasztani, de minden egyéb bőséggel kínálta magát.
Mindegyikőnk talált magának egy-két (több!) szép holmit itt, és az Itthoniak is el voltak ragadtatva az innen származó ajándékoktól!

Chinese New Year 2. rész

Mintha rizsföldek között kanyarognánk, a kocsi fényszórója meg-megcsillan az útmenti vízfelületeken. Végre megérkezünk. Egy kis fahídon átsétálva közelítjük meg a facölöpökön álló recepciót. A szállás valahol a hegyoldalban lesz, zseblámpával felszerelkezett személyzet mutatja az utat. Ez nagyon vadregényes! Vigyázz hova lépsz!

Kis faházak bújnak meg a fák között. Kétágyas szoba, fürdőszoba, két terasz. Nagyon hangulatos!

Porzik a vesém, ugorjunk le a 'völgybe' egy italra. Singha sört kérek Mekong  (helyi) whiskey-vel, amit a szomszéd asztalnál isznak. Kommunikációs nehézségek, de egyértelmű, hogy csak import van. Ők is úgy hozták magukkal? (Amúgy nem szeretem a whiskey-t, de a rizsből készített Mekong egészen más ízvilág!) 

A hölgyek kérnek egy-egy pohárkával. Egy egész üveggel kapnak. Nagy duzzogva besegítek én is a fogyasztásba.

Pár asztallal odébb egy 15-20 fős társaság karaoke-zik. Nagyon jól érzik magukat, mi is hallgatjuk egyik cérnagézát a másik után. Egyszer csak ismerős dallamok. Nem bírok magammal, felkérem a feleségem, és egy fergeteges rockandroll-t lejtünk az asztal mellett. Óriási siker :) Rögtön érkezik egy thai fickó és meginvitál bennünket a közös ünneplésre. 

Ezután felgyorsulnak az események és minden toleranciára szükségem van. Egymás után kérnek fel a thai férfiak. Nem fogok kézenfogva táncolni!! Kipréselem kezemet és heves malomkörzésbe kezdek. Furcsa egy koreográfia, de még nagyobb az éljenzés és megint a kezemet szorongatják. Kétségbeesve tekintgetek feleségem felé, kérjen már le! Mosolyog. Hagyománytisztelő lett, vagy mi a fene?

A  hagyomány: Itt nem táncolnak a férfiak a nőkkel, hanem csak egymással. A nők is csak egymással. A prűdség magasiskolája. Délután is ruhában (hosszú farmernadrágban és pólóban) fürödtek és mosták a hajukat a patakban :)

Egyedül kell megoldanom a problémát, utálom a kézfogósdit. Egymás kezét nem szorongatják, de mindegyik az én kezemet akarja fogdosni. A legbuzgóbb kb. a derekamig ér és fele olyan széles, mint én. Viszont nála jól működik a szélmalomfigura. Csak nem szabad abbahagyni, mert rögtön lecsapnak a kezemre...

Újabb zseniális megoldás: szó nélkül leülök, és kortyolgatni kezdem a sörömet. Sajnos, nem kétkezes korsóban van. Nyúlkálnak a szabad kezem után, és kedvesen invitálnak egy újabb 'táncra'. Ezt nem hiszem el! Na megálljatok csak! Jól megpörgetem őket, hátha elszédülnek. Csak olaj a tűzre! Felállva tapsolnak. A személyzet is. Szívükbe zártak...

A főnök fényképeket készít, kéri vegyük fel a rizsszedő kalapot. Reklámarcok leszünk? A buli tetőpontjára hág. Keresnek angol számokat, és feleségemmel együtt karaoke-zunk, majd ők énekelnek nekünk. Éjfél elmúlt, hiába várjuk az újévi köszöntőt. A társaság egyre mámorosabb, ideje lefeküdnünk. Elköszönünk. Nem marasztalnak erőszakkal, hogy maradjunk még. Igen remek emberek! Egy életre szóló élményt jelentett ez az este, még ha ezt a 'férfiak kérnek fel táncolni érzést' fel is kell dolgoznom.

Felbotorkálunk a faházhoz. Kimerítő este volt, vár a puha ágyikó. Gyors terepszemle. Minden zárva, a szoba gekkó- és pókmentes. Jó éjszakát! Valami motoszkál. Kaparászás. Reggelig...

Karikás szemekkel jelentkezünk ki, irány vendéglátóinkhoz. Reggelizés, majd indulunk a templomba, illetve ahogy itt nevezik: Wat-ba. Az itteni Wat a thai és a kínai buddhizmus keveréke. Sorra végigjárjuk a szentélyeket, füstölőket gyújtunk és hallgatjuk vendéglátónk magyarázatát szokásaikkal kapcsolatban. (Ezt majd a Wat-okkal kapcsolatos leírásomban fogom részletezni).

Sorban érkeznek az étel-felajánlások a szerzeteseknek, már egy asztal telis-tele van éthordóval. Iszonyú meleg van, leheveredek egy fa árnyékába. Kisvártatva megjelenik egy 'monk', jellegzetes narancssárga lepedőbe tekerve. Kedélyesen viccelődik, majd felém mutogat és valamit hadarni kezd. Állítólag csak jókívánságait fejezi ki az újévre vonatkozólag. Akkor miért kell megnyugtatni, hogy én csak egy farang vagyok? Elhallgatnak előlem valamit? Na, mindegy!

Mindannyian hullafáradtak vagyunk, már az ebédet sem várjuk meg. Búcsúzóul megkérdezem vendéglátómtól mivel töltötték az estét? Mi volt olyan titkos, hogy nem marasztaltak az esti ünneplésre?

Szűk családi körben, egész este szerencsejátékoztak. Vendéglátónk 260 baht-ot veszített :)