Kifelé menet már érezhetőbben kisebb a vízszint. Könnyedébben vesszük a szűk barlangi üregeket. A következő barlang csak párszáz méterre van. Nyugodtan hívhatjuk a szomszéd szoba, azaz "hong" bejáratának. Sokkal szélesebb a barlang szája, és a belső üregek is sokkal hatalmasabbak, boltívesebbek. A zseblámpa fényében többszáz denevért fedezek fel. Feketén gubbasztanak a plafonon, és csendben azt kívánják, legyen már vége ennek a turista inváziónak, és kapcsolják le végre a lámpákat. Sőt, gondolataim tovább szárnyalnak: ha lenne megfelelő objektív a fényképezőgéphez, biztos sikerülne lencsevégre kapni egy-két vérágas bőregérszemet.
A barlangból kiérve egy újabb gyöngyszem tárul szemünk elé. Ez bizonyára a nagyszoba. 3-4-szer nagyobb az előzőnél, és az interaktivitás tárházát nyújtja. Lehet kongatni és dobolni a lelógó sziklatömbökön, fényképezkedni természetes "ablakokon" át és fotózhatunk "running fish"-t, ahogy a helybeliek hívják. Három az egyben. Leginkább az ebihal, a kifejlett béka és a törpeharcsa keveréke. Két lábbal, gülüszemekkel, bajusz nélkül. Jól elbánt vele a természet...
Sokat itt sem időzhetünk. Vissza a hajóra, ahol terített asztalon vár minket az ebéd. Ínyenclakoma. Míg átérünk a következő megállóhoz, mindenki kedvére válogathat a finomabbnál-finomabb falatokból.
Kis öbölben horgonyzunk le. Több hajót is látok a közelben, népszerű lehet ez a hely. Az öbölbel viszonylagos csend uralkodik, de a barlang bezzeg hangos. Főként a kísérők kurjongatnak, de néha egy-egy turista is beleordít a vaksötétbe. Vagyis nincs teljesen sötét, mert mindenfelé zseblámpák fénypászmáit látni.
Kiérve a barlangból, meglátjuk, mi is vonz ide ennyi látogatót... A majmok. Hát persze! Más kirándulásunkon is láthattuk a Majmok-szigetét, de ilyet még nem láttunk! Ezek rákevő vagy osztrigaevő majmok (mindkét kifejezés elhangzott). Vagy nincs egységes álláspont kísérőink között, vagy ezek a majmok nem válogatósak. Még a banánt is megeszik :)
Ott ülnek a sziklákon és majszolják a feléjük dobott gyümölcsöt. A célt tévesztett banán után pedig fejest ugranak a vízbe, és víz alól is felhozzák. Mulatságos a sok ázott majomképű. Vagy kissé tán emberi? Ennek eldöntését olvasóimra bízom...
A belső öböl többi része is mesés, bár ilyeneket a másik helyeken is láttunk. Azért itt is megcsodáljuk a mangrove fákat, a meredek sziklafalakat. A "tárlatvezetést" néhány potyautas is kihasználja. Nekik ingyenes :)
Jól kinézelődjük magunkat, irány vissza az öbölbe. Végre kézbe kapjuk az evezőket, és tehetünk néhány métert, amíg kísérőink pihennek. Néhányan fejest ugrálnak a hajóról vagy csak úszkálgatnak körülötte. Végül összegyűlik a társaság és elindulunk vissza a kikötőbe.
Azt hisszük vége van a programoknak, de nem. Kísérőink most sem hagynak magunkra. Kókuszdiót csapolnak, és azt szürcsölgetjük, miközben ők fantasztikus virágokat hajtogatnak a hölgyeknek szívószálból. Csak úgy, kedvtelésből... Meg, hogy gyorsabban teljen a másfél órás visszaút.
Siralmas látvány tárul szemünk elé. Induláskor mindent víz borított, most a part nagy része csupaszon áll. Ocsmány iszaptenger. A nyugati oldalon lévő, homokos strandokon nem látni ilyet...
Viszont láthatunk szépet is:
Nem tudunk a mólónál lehorgonyozni, kis komppal visznek ki minket, amiről idefele jövet azt gondoltuk, hogy a móló része :)
Ismét egy csodálatos élménnyel lettünk gazdagabbak! Találtam az interneten egy videót, mely mozgóképben is ad egy kis ízelítőt kalandjainkról:
