Félórás hajóutat követően elérkezünk második megállónkhoz. A kenukat szállító hajó már előttünk ideért, tettre kész kísérőink lágyan ringatóznak a vízen.
Először a lagúnákat járjuk végig. Ketten ülünk egy kenuban + az evezős kísérő. Ki sem fogy a poénokból. A thai poénokból. Csak 2-3 poént váltogat, de folyamatosan nyomja. Kb. hatodszor rikkantja el magát, hogy 'Anakonda!!!' és himbálja a kenut. Együtt röhögünk vele. Hatodjára is. Errefelé nincsenek krokodilok, mert az anakondák megették őket... Hahaha...
Lapátját belemártja az iszapba, majd végighúzza rajta az ujját és megkóstolja. Elismerően csettint a nyelvével, és mondja, hogy ezt nekem is ki kell próbálni. Meg is teszem. Semmi különös. Iszapíz. Fülig érő szájjal mutatja, hogy a másik ujját nyalta meg. Hát ezt is kipróbáltam, de ezt a poént nem játssza el hatszor! Mindenesetre, aki arra jár, nyugodtan megkóstolhatja... Ehető :)
A falak mentén haladunk, ahol a tengervíz folyamatosan mossa-mossa a sziklák tövét, ezért alakulnak ki ezek az érdekes formák. Kapukon haladunk át, a víz hol türkízkék, hol zöldes árnyalatú. Kellő képzelőerő birtokában sok mindent megláthatunk. Megelevenednek az egyes alakzatok: delfinfej, manócska, egy kutyafej... Ő is sorolja: ott egy sárkány, amott egy tigris, ez meg egy vécén ülő buddha :)
A következő attrakciót tömören csak így mutatja be: James Bond number Two. Nem a híres nevezetes, hanem a kettes számú (arra hasonlító) ál-James Bond-szikla :) Mondja, hogy lefényképez minket. Persze, fordítva fogja a fényképezőgépet. Látjuk pislogó szemét a kijelzőn. Bohóckodik, már megint...
Belegondolok, hogy ezt csinálja nap, mint nap, évek óta. Olyan gyermeki lelkesedéssel és vidáman, mintha mi lennénk az első és egyben utolsó turisták is, akikkel foglalkozni kell. A mának élnek és élvezik, amit csinálnak.
...ez roppant szimpatikus nekem! Le is fényképezzük, mindkét mókamikit...
Következik az első barlang. Már a hajón megkaptuk az eligazítást: hátradőlni, kezeket-lábakat behúzni, nem fogdozni az éles köveket. OK. Itt is lenyűgöző a sziklák alakja, rajzolata, s mindez félhomályban. 15-20 méter után megtorpanunk. Zsákutca. Kisebb tumultus keletkezik, ahogy az elöl lévők kezdenek kitolatni. Vissza a szabad ég alá.
Még van egy kis idő a hajó indulásáig, addig a hölgyek vízisásból font virágot kapnak. Nem csak evezni és poénkodni tudnak :)
Ismét hajóra szállunk és irány a következő megálló. Itt már komolyabb barlangok következnek. Kapunk zseblámpát, amivel be lehet világítani az utat. 40-50 méteres alagúton át vezet utunk, hol tágasabb, hol olyan szűk helye, ahol éppen csak átfér a kenu. Néha a plafon 5-10 cm-re van az orromtól, pedig vízszintesen fekszünk. Mindemellett, ha lekapcsoljuk a zseblámpát, tök sötét lenne...
Végre átérünk a barlangon és csodálatos látvány tárul a szemünk elé. Egy kb. 30-40 méter széles belső öbölben vagyunk, körben 30-40 méter magas sziklafalak. Ez a "hong". Pazar látvány. A víz térdig ér, ki lehet szállni és sétálgatni a mangrove fák árnyékában. Itt nincs anakonda :)
Több helyen láttunk olyan kerítést, ami kinézetre az agyagkerámiához hasonlít, de az igazából megkövesedett mangrove gyökér. Valószínűleg az évek során rászáradt és csontkeménnyé szilárdult iszaptól. A folyamat úgy megy végbe, hogy közben a fa kérge megőrzi barázdáltságát, és így a végeredmény úgy néz ki, mint egy faág - kerámiából.
Nem sokat időzhetünk itt, ki kell használni a kedvező vízálllást: irány a többi barlang. Ha sokáig késlekedünk, bent ragadunk és várhatunk hat órát a következő apályra.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése