Az ajtón belépve valóban egy földi paradicsomba csöppenünk. Egy vasrácsokkal körülvett és lezárt "paradicsomi" élettér a pillangóknak.
A leírások szerint havonta több ezer pillangót nevelnek ki, majd engednek szabadon. Ebben a pillangóházban nyomon lehet követni a hernyőállapottól kezdve, a bebábozódáson át, a pillangó "születéséig" mindent. Kb. 40 különböző faj egész Thaiföldről élvezi a párkeresés izgalmait az 1400 m2 alapterületű ketrecben. A sétány mindkét felén szivárványszínben pompázó virágok. Dús, zöld vegetáció. Fényképezőgépekkel felszerelt, bámészkodó turisták. Azonban a várt 'rám szállnak szépen a lepkék' élmény elmarad. Inkább egymással foglalkoznak, nem velem...
De hát ezért kaptuk a csalit! Legtöbben hiába nyújtogatják a pillangók felé, azok látszólag ügyet sem vetnek a csemegére. Így a kis tálkák sorban lekerülnek az erre kialakított etetőasztalokra.
Állhatatos törekvésemnek köszönhetően, nagyvártatva megérkezik az első delikvens és mohón habzsolni kezdi a felajánlott banánpépet. Szerelmi bánata van talán? Mindenesetre új erőre kap és boldog szárnycsapkodásokkal veti bele magát az új kalandokba.
Többen már nem jönnek ilyen közel, ezért megindul a lepkevadászat. Bár félénk lények a lepkék, időnként meg kell pihenniük egy levélen vagy ágon. Na, ezt a pillanatot kell elkapni. A komolyabb fényképezőgéppel rendelkezők előnyben.
A banánpép maradékát egy madárkával osztom meg. Régóta figyelt már a szeme sarkából, és ácsingózott a lepkéknek szánt falatokra. Nem is habozik sokáig, amikor odanyújtom ketrecéhez a kis tálkát.
Többfelé figyelmeztető tábla, hogy ne lépjünk a pillangókra. Elég nevetséges, hiszen alig látni egyet-egyet. Vajon hol van az a sok pillangó, amit ígértek?
Ne válaszd szét a párzó pillangókat, mert az végzetes számukra! - mutatja a felirat. Ennek szomszédságában végre meglátok két 'összekapaszkodott' példányt. Azt gondolják, a táblától védve vannak :)
Következik egy kisebb helyiség, amolyan ketrec a ketrecben. Na, itt már jóval nagyobb a népsűrűség. Bőven akad fotóznivaló...
Kifelé jövet, az előtérben, megcsodálhatjuk a hernyókat is. Egyik oldalon gyékénykosárral leborított kupacok, másikon nagyítólencsék találhatóak, ezzel elmélyülten lehet tanulmányozni a kis, szőrös jószágokat :) Úgy látszik ez csak nekem mulatság, a hölgyek inkább kerülik ezt a látványosságot.
Következik a harmadik szekció: a thai selyemgyártásról. Apró, kis múzeumot rendeztek be a selyemhernyótól kezdve, a selyemszál előállításához szükséges eszközökön keresztül, a szövőszéken elkészített, piackész selyemárukig bezárólag.
Nem mélyedtem el a témában, de mindent korrektül leírnak és megmagyaráznak. Látszólag felölelve az egész témakört.
A sort egy kereskedés zárja, ahol szuveníreket vásárolhatunk, megjegyzem a thai árakhoz képest jóval drágábban. Hátha valaki itt szerelmesedik bele valamilyen 'cuki' dologba...
Van továbbá egy presszó rész, melynek teraszára kiülve, tovább szemlélhetjük a pillangókat, miközben kedvenc gyümölcslevünket szürcsölgetjük. Mi most inkább a jégkrém mellett döntünk...
Észreveszek még egy figyelmeztető táblát, melyen a játékoskedvű felnőtteket szólítják fel, hogy ne üljenek a gyerekjátékokra. Gondolom a thai felnőtteket...
Ezek után már a szemeteskuka sem okoz megrökönyödést :)
