Visarun

Sok furcsa dolgot leírtam már a blogban, de a thai vízumrendszer túltesz mindegyiken. Nem untatom kedves olvasómat azzal, hogyan lehet vízumot szerezni, mert az viszonylag egyszerű. 15 napos vízumhoz akár belépéskor, a repülőtéren is hozzá lehet jutni. A budapesti thai nagykövetségen pedig 60 napos turistavízumot lehet igényelni kiutazás előtt. Ez további 30 nappal meghosszabbítható bármelyik 'Immigration Office'-ban 1900 baht (kb. 12 eFt) ellenében. Eddig tartott az egyszeri belépésre jogosító vízum története (bár ha valakit érdekel részletesebben leírhatom, esetünkben hogyan történt a vízum intézése és hosszabbítása).

Az egy évre és többszöri belépésre szóló vízum meghosszabbítása, na az a nagy kaland! Sógornőm pont egy ilyennel rendelkezik, így ismét egy különleges élménnyel gazdagodtunk :)

Véleményem szerint a thai hatóságok nem szeretik, ha egy külföldi hosszabb ideig tartózkodik az országban :) ezért életüket megpróbálják minél jobban megkeseríteni...  

Történetünk úgy indul, hogy elnéztük a meghosszabbítás időpontját, és a vízum lejárta után mentünk a phuketi 'Immigration Office'-ba. Semmi gond, mondták! Ki kell fizetni 500 baht büntetést és ki kell lépni az országból, majd újra belépni... Mehetsz repülővel, vonattal, kocsival, akár gyalog is. Megáll az ember esze! Ez hülyeség! 

Felháborodva elviharzottunk a helyszínről és lázas internetezésbe fogtunk, kiskapukat keresgélve. Ekkor ismerkedtem meg a Visarun intézményével. Leghasznosabbnak az alábbi oldal bizonyult: http://www.thaivisa.com/ ezen belül is az Expat fórum. Kacagtam a sok történeten, miközben lassan sírni kellett volna...

 Lassan körvonalazódott, hogy hiába az 1 éves vízum, akkor is 3 havonta meg kell csinálni a ki- és belépést.

A 'mikor menjünk'-kel nem volt probléma, mert minden nap 500 baht-tal növekedik a büntetés, inkább a hova és a mivel? Tucatnyi hirdető ajánlja szolgáltatásait (kisbusszal, teljes ellátással, ügyintézéssel), egy nap alatt meg van az egész...

Igen ám, de erről a kalandról nem szeretnék lemaradni, úgy döntünk kocsiba vágjuk magunkat és irány a legközelebbi határátkelő: Ranong.

Közel négy órás kocsikázás után megérkezünk a ranongi kikötőbe. Leparkolunk a benzinkút mellett. Máris megjelenik egy helybéli, hogy fizessünk 20 baht parkolási díjat. Visarun alvállalkozó.

A kikötői látvány siralmas, a szagokról nem is beszélve. Amott ruhák száradnak. Itt laknak emberek? 

Ki kell jelentkezni az országból, kifizetni a túltartózkodás utáni büntit és átcsónakázni Burmába (újabb nevén Myanmar). Kis, motoros lélekvesztők mindenfelé, garantáltan nem szállsz ki belőle szárazan. Sőt menetközben a Nagyi szuvenír boltjában is kikötnek, hátha éppen most támad kedved vásárolni... Egy vízparti viskónál (elnézést 'checkpoint') beléptetnek Burmába, majd irány vissza Thaiföldre.

 Na ezt a verziót, sógornőm heves tiltakozására csak elméletben ismertük meg. Azért, csatoltam két képet az illusztráció kedvéért :)

Jöhet a B terv, irány az Andamán Hotel recepciója, ahol ígéretük szerint mindez luxuskörülmények között zajlik. Csak 20 perc autóval. Komoly fogadtatás, belépőkártya a parkolóba, mini 'Immigration Office'. Csak azt felejtették ki a hírdetésükből, hogy itt nem lehet kifizetni a bírságot. Mosolyognak. Szerencsére csak én látom a sógornőm nyakán kidudorodó ereket. Vissza a kikötőbe, épp előttünk fut be egy emeletes busz, megtömve japánokkal vagy mit tudom én kikkel. Naná, hogy hosszas sorban állás következik. Fizetés. Vissza a hotel recepcióhoz. Már nincs akadálya az országból való kiléptetésnek :) 

Futás a mólóhoz, ahol már vár a légkondicionált luxushajó. Hát, pár évtizeddel ezelőtt még annak számíthatott... Izgatottan búcsúzkodunk a történésektől már rezignált arcú sógornőmtől, a hajóra már csak Ő szállhat fel. A hajó átviszi egy burmai szigeten fekvő szállodába, ahol beléptetik az országba, és a következő hajóval jöhet is vissza. Kb. 1 órán belül meg is érkezik, most már felszabadultabb. Főleg, hogy sikerült ugyanazzal a hajóval visszajönnie. Megvárták, amíg végigvágtat a beléptetésen és vissza a hajóhoz :)

Még egy kis sorban állás, majd bekerül az újabb 3 hónap tartózkodásra szóló pecsét az útlevélbe. Ha belegondolok, hogy pár éve csak 1 hónapra szóló pecséteket adtak...

Túl vagyunk ezen is, erre enni kell! Meggyőznek, hogy menjünk egy japán étterembe, ahol pálcikával kell enni. Micsoda, megpróbáltatásokkal terhes ez a nap? Kerül elő egy kanál is!

Még egy meglepetés erre a napra! Az asztal közepén villanyrezsó, erre feltesznek egy fazéknyi alaplevet, és te válogatod össze mit szeretnél belerakni a 'főztödbe', és te is főződ meg :-)

Öltözködés és vásárlás - 1. rész

Nos, időközben két farang naplója lett az "egyfarangnaploja"-ból. Rájöttünk ugyanis, hogy bizonyos igen fontos témakörök :-) taglalásához szakértő bevonására van szükség. Ez pedig nem más, mint a shopping és a háztartás. Ezeknek szakértői pedig természetesen a nők :-) - így jövök a képbe én, mint társszerző. Ám megígérem, én nem leszek olyan racionális és áttekinthető :-)), mint életem párja, hanem a hasznos tanácsokat kedves történetekbe ágyazom.

Az első fontos felfedezésem az volt, hogy nagyon sok otthonról ismert márka itt is kapható. Ez első pillantásra hervasztó lehet a kalandvágytól fűtött útitársaknak, akik arra éhesek, hogy itt minden, még egy közönséges tusfürdő is egzotikus meglepetés. Valljuk be azonban, hogy az idegenben ránk köszönő, otthonról ismerős dolgok valójában a biztonság és az otthonosság érzetével ajándékoznak meg. Különösen, ha nem pár hétre, hanem hosszabb időre terveztük a tartózkodást...


Tehát a lényeg, hogy nem feltétlen kell felpakolnunk a fél fürdőszobát, hogy konfortzónánkat magunkkal hozzuk. Én ugyan (nem tudván a régi beidegződésektől szabadulni) megtettem - de teljesen felesleges volt. Az illatszerek, a szépség- és testápolók területén minden nemzetközi márka itt van a polcokon. Sőt, némelyik SOKKAL JOBB minőségű, mint az otthon kapható. És a hazai árakhoz mérve kb. feleannyiba kerülnek...

Egyetlen apró gondom az arc- és testápolók terén akadt. Ezen a polcon hosszabban kellett keresnem a számomra megfelelő termékeket, a szépségideálokról szóló hatékony marketingmunkának hála itt ugyanis minden csokibarna nő FEHÉR bőrt akar. Így majdnem az összes termék fehérítő komponenst és magas faktorú fényvédőt tartalmaz.
Az utóbbival nincs is baj, amint azt majd a későbbiekben elmesélem, az előbbi viszont nekem határozottan nem tetszett: most tényleg az a terv, hogy a nehezen megszerzett barnaságomat egész éjszaka a fehérítők fakítsák?!
Nagyon funny egyébként a dologban, hogy nálunk meg ugye a hölgyek/urak a fél fizetésüket a szoliba hordják... Jól meg vagyunk mi "reklámilag" manipulálva - világméretekben!

A ruházkodás megoldására sem kell különösebb terveket szövögetnünk, és különösen nem kell otthoni bevásárló-körúton felfrissíteni a ruhatárunkat, hogy itt káprázatosan nézzünk ki.


Egyrészt, mert az itt élők zöme erre nem nagyon ad, viszont olyan holmikat hord, amiket mi nemhogy Európában, de itt sem nagyon veszünk fel... :)















Másrészt, mert aki itt valóban ad magára - iskolából már kikerült, fiatal nők, akik az üzleti életben vagy saját üzletükben dolgoznak -, ők olyan eszméletlenül jól néznek ki, hogy velük még kises télyiben sem tudnánk felvenni a versenyt, nemhogy a szokásos póló-short-szandál farang-nyaralós egyenruhánkban! Agyonizzadva...

Ezek a nők ugyanis - nem elég, hogy kifogástalan alakjukon kifogástalan kosztümök feszülnek, valamint sminkjük bármely nagymenő dekorkozmetikai cég prospektusának címlapján ütős lenne - egyszerűen nem izzadnak! Hát igen! A hazai pálya előnye! Ja, így könnyű... :-)