2010. szept. 6.

Thaiföld vallási élete II - Théraváda buddhizmus

Sukhothai királya, Ramkhamhaeng (1239-1317), a Phra Ruang dinasztia harmadik uralkodója nevéhez fűződik Thaiföld uralkodó vallásának, a théraváda buddhizmusnak leggazdagabb korszaka. Csúcspontját Ramkhamhaeng király unokája, Li Thai (1347-1368) király uralkodása idején érte el Thaiföldön, amikor is a buddhista szentírások mintegy 30 kötetét átvizsgálva újraírta a Tribhumikatha-t, amely egy értekezés buddhista kozmológáról, a létezés három síkjáról. Nem ez volt az első thaiföldi buddhista értekezés, de ez volt az első olyan irodalmi munka, amely ismertté lett. A Tribhumikatha hatását a különböző tartományokban ma is sok kolostorban őrzi a thai vallásos művészet, elsősorban falfestményeken. 
 
A buddhizmus alapvetően egy dogmáktól mentes tapasztalati életforma. Egy rugalmas erkölcsi, etikai keret, amelyben minden ember a saját üdvösségét keresi és találja meg, saját lelki-szellemi beállítódásának megfelelően.
Röviden, a buddhizmus azt tanítja, hogy az ember élete nem a születéssel kezdődik és a halállal nem ér véget, hanem csupán egy láncszeme annak a körforgásnak, amelynek feltételei a korábbi életek során akaratlagosan vagy tudatlanul elkövetett cselekedetek – azaz a karma.
A karma vagy másként az ok-okozat törvénye azt tanítja, hogy evilági életünk minden szenvedése önzésünkből és vágyainkból ered, ennél fogva nyugalmunkat csak vágyaink megszüntetésével érhetjük el. Együttérző és szeretetteljes életre buzdít, hogy az örömet és a jólétet megteremthessük saját magunk számára. Így járva a tökéletesség elérésének útján, végső célunk a Nirvána (Nibbhana), amely a felébredettség állapota. A vágy és szenvedés, valamint további újjászületés nélküli Örök Lét – az isteni teljesség, lényünk valódi természetének állapota.

A théraváda (másnéven hinayána) buddhizmus, avagy az „öregek útja”, az „öregek tanítása”, a buddhizmus legkonzervatívabb iskolájaként Buddha halála után alakult meg. Célja az, hogy Buddha eredeti tanításait tisztán őrizze. A buddhizmus ma létező mintegy 20 iskolája közül ez a legősibb, Thaiföld területén az i.e. 3. században jelent meg először. Maga a théraváda név legrégibb írásos emléke egy i. sz. 7. századi iskola könyveiben található. Ma a világon körülbelül 100 millió théraváda buddhista él, bár a buddhizmus ezen ága Délkelet-Ázsiában (Thaiföld, Srí Lanka, Burma, Kambodzsa, Laosz) a legelterjedtebb. A théraváda buddhizmus tulajdonképpen a buddhizmus ortodox ága: alapítói (500 megvilágosodott szent) és követői azt a célt tűzték ki, hogy Buddha tanításainak „kisebb és apró” szabályait is betartják.


A théraváda buddhizmus követői nem tartják lényegesnek, hogy létezik-e vagy sem Legfőbb Teremtő Erő, avagy az Isten. Továbbá, szerintük a világmindenség és az élet eredetének magyarázata a tudósok dolga. És ugyan sem Isten létezését, sem a tudományos felfedezéseket nem utasítják el, de úgy tartják, hogy a világmindenség minden megnyilvánulása – a legapróbb sejtektől kezdve - minden másodpercben folyamatosan teremti és újrateremti önmagát. Ennél fogva nem imádnak istent, sem bármilyen istenség megnyilvánulását vagy képmását. Buddhát felébredt, megvilágosodott embernek tartják, aki példájával és tanításaival mutatja az utat minden ember számára a megvilágosodás felé. A théraváda buddhizmus tehát az egyén lehetőségét hangsúlyozza a nirvána elérésére, amelyet szentek vagy guruk segítsége nélkül tehet meg.


Éppen ezért nagyon fontosnak tartják az egyén felelősségét életének alakulásáért. A karma törvényével összhangban azt hangsúlyozzák, hogy az egyén maga felel szándékaiért, tekintve, hogy „jó és rossz” cselekedetei, gondolatai, motiváció lenyomatot hagynak az elméjében. Az embernek szabad akarata révén hatalmában áll jót és rosszat is cselekedni, a karma azonban megtanítja rá, hogy minden cselekedetnek következménye van. „Ki mint vet, úgy arat!”, ugyebár… Ha negatív szellemi állapotot teremt magának az egyén, az mindaddig megmarad (újraszületések során át), míg saját döntése révén (!), tudatosságának eredményeképpen szándékai teljesen „jóvá” nem válnak. Amikor az egyén végül elhagy minden negatív, romboló, egészségtelen szándékot, és eléri tökéletes önzetlenség állapotát, akkor ő maga is Buddhává válik. Ez a nibbhána (szanszkritül nirvána) állapota, minden buddhista végső célja. Ekkor a karma törvénye szerint felszabadul a folyamatos újjászületések béklyóiból, és „elnyeri az örök életet”…


A megvilágosodás folyamata tehát magányos vándorlás a nirvánába. A karma elengedése, és így az újraszületések megszüntetése érdekében az egyénnek ki kell oltania magából a negatív tulajdonságokat – vágyat, sóvárgást, önzést, irigységet, kötődéseket, birtoklást, félelmeket - , azaz a különállóság illúziójában való hitet, és ezek helyére a kedvesség, adakozás, szeretet, erkölcs, részvét, elmélkedés és bölcsesség szándékait kell helyeznie.


A buddhisták szerint a megvilágosulatlan élet maga a szenvedés, ami a korábbi életek kapzsiságának, gyűlöletének, tudatlanságának eredménye. Ezeknek karmikus hatását más szenvedőkkel való együttérzés és a nekik/rajtuk való önzetlen segítés csökkenti. Így nyer értelmet a thai emberek hétköznapjait átható adakozási kedv és szándék – ez azonban már egy másik történet…


folyt.köv.

3 megjegyzés:

Virgonc írta...

remek írás. Igazán tetszik. Köszönöm

Névtelen írta...

Én köszönöm az elismerést!
Néztük a blogodat. Szééép...! :)))
Lányom és húgom is fényképez.
És láttam, hogy Te is Thaiföld szerelmese vagy...?

Virgonc írta...

Köszönöm :)
Igen megveszekedett Thaiföld mániám lett :) Sajna nem vagyok olyan szerencsés mint ti hogy hosszabb időt kint töltsek. Évi 3 hét jut csak, így a többi időt úgy vészelem át hogy mindent elolvasok ami Thaifölddel kapcsolatos :) így jutottam el hozzátok is :)