2010. aug. 26.

Thaiföld vallási élete I. – történeti áttekintés


A vallás nagyon fontos szerepet játszik a thai-ok életében. Nemcsak az alapvető erkölcsi normákat szabja meg a thai családok és közösségek számára, hanem ahhoz is hozzájárult, hogy a thai emberek évszázadok óta a személyes szabadság szeretetében és gyakorlásában élnek. A thai-ok rendkívül toleránsak és elfogadók mindennel és mindenkivel szemben, s ez a tolerancia individualizmusukból táplálkozik. 
 
Theravada vagy Hinayana buddhizmus a nemzeti vallás Thaiföldön, de a fentebb említett individualizmus és tolerancia jegyében Thaiföldön teljes vallásszabadság van: minden nagyobb vallás megtalálható a mindennapi életben - az iszlám, a kereszténység, a hinduizmus, a szikh és más vallások is, amiket bárki szabadon gyakorolhat, és melyeket alkotmányos szinten véd a thai állami vezetés.
A messzemenőkig biztosított vallásszabadság ellenére, a hagyományoknak megfelelően a túlnyomó többség – a lakosság 95 százaléka – buddhista. A muzulmánok aránya kb. 4,5 százalék, a maradék fél százaléka a lakosságnak a kereszténységet, a hindu, a szikh és egyéb vallásokat, például az animizmust gyakorolja. 
 Annak ellenére, hogy a túlnyomó többség a buddhista, a király is és a kormány is fenntartja, illetve támogatja az összes vallást és az általuk elfogadott személyeket. Thaiföld büszke a kultúrájában, a vallási életében és az emberek mindennapi életében is jelen lévő – szó szerinti és átvitt értelemben vett – sokszínűségére és örömmel üdvözli újabb vallások és meggyőződések megjelenését. E büszkeség alapja pedig az a tény, hogy a kultúrájuk és vallási életük gazdag változatossága közepette Thaiföldön az emberek mindig békében és harmóniában éltek együtt.











(Ezen harmóniát is csak látszólag borítják fel a „modern idők” és a legújabbkori thai történelmi események. Bizonyos politikai erők a fejlődést abban látják, hogy nyugati mintára átformálják a thai gazdaságot és társadalmat, olyan ideákat és eszméket teremtve, melyek álságosak és talmi értékekkel bírnak. Sajnos bizony vannak erők, azaz emberek keleten, akik a hanyatló és válságban fetrengő „nyugat” felé terelik országukat és népüket. Személy szerint szívből remélem azonban, hogy a thai emberek lelkében élő individualizmus gátat szab a romboló erőknek. Az egyéni szabadság és a lelkükben lévő harmónia remélem elegendő megtartó erőnek bizonyul, hogy ne jussanak az agyonalázott, agyonszabályozott, boldogtalan, színtelen és frusztrált európai emberek sorsára!)

A buddhizmus első megjelenése Thaiföldön az ie. 3. századra, és a mai tartományi főváros, Nakhon Pathom területére tehető. Az egyes etnikai csoportok, akik Dvaravati időszakban vándoroltak át a területen, könnyen elfogadták a buddhizmust államvallásuknak, így az tartós és átható erőnek bizonyult az évszázadok során: megjelenése után hamar teret nyert és széles körben elfogadottá vált, mert a thai emberek lelkében dédelgetett belső szabadságot az egyéni kezdeményezés és a tolerancia elveivel egészítette ki.

Évszázadok keresztül a buddhizmus volt a fő hajtóereje a thai kulturális fejlődésnek. Sok klasszikus thai építészeti, szobrászati, festészeti és korai irodalmi alkotás valódi buddhista műremek! A régi időktől fogva egészen napjainkig, a buddhizmus színes világa a thai-ok mindennapi életének részét képezi.

(Valóban a mindennapi életét: a bevándorlási hivatal komoly tisztségviselői (férfiak!) babarózsaszín ingekben pompáznak. A korallok élővilágát rikító alapszínekben (pink, lila, türkiz, neonzöld, napsárga) pompázó ingeken is megjelenítik és előszeretettel hordják nap mint nap. A „modern art” jegyében Disney mesejelenetekkel dekorálják az autóbuszokat, vagy „egyszerűen” óriási Lee Lavadee és hibiszkusz virágokat festenek rájuk. A teherautók kerékanya-csavarja fémesen irizáló pink és neonzöld, türkiz és vadrózsaszín színekben pompáznak házaik, hogy az éjszakai neonreklámok sokaságáról ne is beszéljünk! Avagy a pink és türkiz motorok sokaságáról, melyeken együtt utazik az egész család!)


Bár a buddhizmus az első számú és egyúttal az államvallás Thaiföldön, a thai-ok mindig fontosnak tartották a vallásszabadságot. A thai alkotmányok is kikötötték, hogy bár a mindenkori thai uralkodó buddhista vallású kell legyen, joga és kötelessége támogatni minden más vallást is az országban. Ennek érdekében a kormány vallási ügyekkel foglalkozó minisztériumán keresztül évente elkülönít egy alapot a vallási oktatás finanszírozására, valamint a kolostorok, mecsetek, templomok fenntartására, helyreállítására, sőt építésére is.

folyt. köv.

2010. aug. 15.

Egy nap Krabin

A Phuket-től keletre fekvő Krabi tartományt elsősorban a csodálatos mészkőalakzatai teszik híressé. Szárazföldön és vízen is megközelíthető, kb. 3 órás úttal kalkuláljunk, bármelyiket is választjuk.


Mi a szárazföldi megközelítést választottuk, hogy visszafelé megnézhessük a Majom templomot.

Krabi idegenforgalmi ipara is robbanásszerű fejlődésnek indult, ennek köszönhetően egyre gyorsabban el lehet érni Phuketről Krabira. Gőzerővel építik a négysávos utakat. Persze a legjobban azok járnak, akik nem sietnek, és meg-meg állnak több helyen, gyönyörködni a látványban :)


Egykoron teljesen víz borította, és úgy vált szárazfölddé, hogy a folyamatos áradások és a tengervíz romboló tevékenysége óriási mészkőtornyokat hozott létre az eredeti síkságból. Valóban, egész utunk ilyen természeti képződmények között vezet. Olykor rálátás adódik a tengerre is, ahol több mint 130 sziget sorakozik. Kisebbek, nagyobbak és többségük lakatlan. Legismertebb talán Ko Phi Phi

Ahogy közeledünk Krabihoz, egyre több a szikla és néhol vízeséseket is látni, ahogy aláömlenek a több száz méteres magasságból. Még ha néhol csak csordogál is, de lenyűgöző látvány. Vajon milyenek lehetnek az esős évszakban?
Krabi városa első pillantásra unalmasnak tűnhet, a phuketi viszonyokhoz szokott szemnek, de azért itt is vannak meghökkentő megoldások. Gorillákkal cipeltetik a bazi nehéz jelzőlámpákat!


Jócskán megéheztünk, ezért bevetjük magunkat az első KFC-be. Első osztályú a fagyijuk. Ja, Phuketen. Itt nem árulnak ilyet... Viszont a csirkecombtól eláll a lélegzetünk is. Ha panír összetételét megvizsgálnánk, legnagyobb arányban a chili szerepelne benne. Háttérben kellemes zene szól. Egy szám - végtelenítve. Először még mi is dúdoljuk a cég szlogenjét, de aztán egyre gyorsabban rágunk és igyekszünk mihamarabb távozni.

Irány a kikötő, azon belül is az egyik helyi utazási iroda. Eltévedtünk. Ő már valószínűleg visszaadta a működési engedélyét. Vagy ő is eltévedt és itt hagyta a járművet? Nem csoda. 2-3 kilométeres, többszörösen kunkorodó utca 5-6 leágazással. Egy utcanévvel...


Végre megvan, amit kerestünk. Leparkolunk. Kihalt az utca, távolabb embercsoport figyel kíváncsian. Arra van a vízpart is, így feléjük vesszük az irányt. Jelzésnek veszik. Egymást túllicitálva adják a jobbnál-jobb utazási ajánlatokat. Az öböl közeli sziklák kedvelt turista-látványosság. Na igen. Ha nem kókadoznánk a hőségben, még lehetne is szó róla. Sajnálom, de megkapják a fájdalmas elutasításokat...


Azért pár percig elmélázunk a gyönyörű látványban. Be lehetne fizetni egy kis hajótúrára, ha az ember nem csak egy napra ruccan át ide. Annyi időnk még van, hogy a közeli épület aljában húzódó boltocskákba benézzünk. Igazi kincsesbánya. Keleti kézműves termékek tömkelegét találjuk a ruháktól kezdve, az ékszereken át, a használati tárgyakig. Pár ezer baht-tal könnyebb lesz a pénztárcánk, de akit innen ajándékozunk meg, annak fülig ér majd a szája :)

Átvágunk a betonrengetegen. Ezek a fotók nem kapnak majd szépségdíjat...


Tovább autókázunk Ao Nang-ra, ahol már a szállodáké, strandoké, éttermeké a főszerep. Hát ide áramlik a pénz. 15-20 perc kocsikázás vadonatúj utakon, és ismét egy turistákkal zsúfolt környezet tárul elénk. Reklámtáblák egymás hegyén-hátán. Ember legyen a talpán, aki saját maga meg tudja találni kiválasztott szállodáját. Szerencsére ez a fajta magára hagyottság kevés turistát érint. Bárhonnét jössz és bárhova mész, transzferekkel mindent megoldanak. Bár nem lennék, annak a turistának a helyében, aki 11 órás repülőutat követően még három órát zötykölődik a transzferbuszban, mire a phuketi repülőtérről a krabi szállodájába érkezik. Mondjuk minden viszonyítás kérdése, mert ha ilyen látvány fogad, az ember rögtön elfeledi mi baja. (kivéve, akinek a szülővárosa :))


Hosszú, fövenyes strand. Csak lézengenek a fürdőzők. Strandoláshoz, inkább a szállodák kiépített strandja a nyerő. Itt inkább a tengerparti séta, a gyönyörködés a tájban és a kagyló gyűjtögetés ajánlott. Továbbá rengeteg long tail boat-ot lehet itt fényképezni.


Tábla mutatja a királyi családi rezidenciát. Nosza, kövessük az útirányt! Ezt nekünk is meg kell néznünk! Nem mindenki gondolja így. Kemény tekintetű, fegyveres őrök vigyázzák a bejáratot. Ha korábban, a tábla mellé rajzoltak volna még fegyveres katonákat is, akkor nem tesszük meg hiába a pár kilométeres utat az erdőn át...

Sok látnivaló már nem akad, ezen a részen az egész partot szállodák uralják. Ennyi fér egy napba. Remélem, hamarosan eljutok Ao Namao, Ao Nang és Phra Nang strandjaira és tudósíthatok a környék nevezetességeiről. Ehhez sok sikert kívánok magamnak...